8.rész

Reggel mosolyogva ébredtem, mert megterveztem az itt tartózkodásom minden egyes pillanatát. Loren sikítására lettem figyelmes. Álmosan nyitottam ki az ajtóm és a sikítás irányába vettem az irányt. A konyhába találtam Lorira aki ép egy halom könyv mögött ült sokkolt arccal.
-Miért kell a sikításodra kelnem?-Néztem rá morcosan.
-Iskolába kell járnom.ISKOLÁBA.-Visított még egyet.
-Mit hittél? Nyaralni jöttél?-Kérdeztem kávét öntve.
-Anya ezt mondta.-Bólogatott sértetten.
-Nekem is azt mondta apa. Erre tessék majdnem kitűnő vagyok.-Mondtam leülve mellé.
-Szent Lőrincz Gimnázium.-Mondta a könyveket pakolva.
-Én is oda járok.-Mosolyogtam rá.
-De miért kell suliba járnom?-Hajtotta le a fejét.
-Ne hisztizz, öltözz és irány a suli.-Rohantam fel a lépcsőn. Öltözés után Carlos kopogott be a szobámba.
-Elvigyelek titeket?-Mosolygott.
-Az jó lenne. Ha hívom Lilit őt is elvisszük?-Mosolyogtam vissza.
-Persze. 10 perc.-Mondta.
-Lorennek mond én már kész vagyok. Ő ül még mindig pizsiben a könyvei felett.-Nevettem el magam.
-Hívd Lilit.-Mondta nevetve majd kiment a szobámból. Úgy is tettem, de nem vette fel. Két perccel később üzizett, hogy Rolanddal megy a suliba.  Mosolyogva rohantam le a lépcsőn.
-Carlos én sétálok a suliig. Elvinnéd a táskám.-Ültem le mellé a konyhában.
-Persze, Lorent elviszem majd ott találkoztok.-Mondta mosolyogva.
-Rendben. Sziasztok.-Köszöntem el majd egy nagy kerülővel a suli felé indultam. A kerülőm pedig Ricsihez vetett. Ahogy reméltem még otthon volt.
-Szia Nastya. Hogy-hogy itt? A suli a másik irányba van.-Köszöntött az ajtón kilépve.
-Szia. Tudom. Csak kell egy baráti beszélgetés.-Mosolyogtam Ricsire.
-Mi történt hercegnő, hogy nem Lilivel vagy Davvel beszéled meg?-Kérdezte mellém lépve.
-Róluk van szó. És hercegnő? Nem vagyok hercegnő.-Nevette el el magam.
-Én most már így foglak hívni. Na mesélj.-Mondta komolyan.
-Rendben. Lili összejött az egyik osztály társával. Tegnap történt de kevesebbet beszélünk. Dave egy felsőbb évessel csókolózott tegnap. Nem beszéltem vele, de nem is egyszer hívott azóta. Egy barátnőm tegnap jött ide Los Angeleből.  Vicces, hogy ez mind tegnap történt. Kiegyensúlyozták egymást a történtek.-Nevettem a végén.
-És most, hogy is van ez a Dave és Nastya kapcsolat?-Kérdezte a szemebe nézve.
-Ma kiderül.-Néztem a földet.
-Most veszem észre, hol a sulis táskád?-Kérdezte.
-Carlos elvitte, Loren pedig a terembe viszi.-A suli elé érve mindenki minket nézett. Alsóbb évesek és a felsőbb évesek is, tanárok és a kilencedikes szülők. Niki grimaszolva lépett Ricsihez majd megcsókolta.
-Szia Nastya.-Nyávogta el a köszönést.
-Hali. Én mentem. Köszi a beszélgetést.-Néztem Ricsire.
-Bármikor.-Mosolygott majd Nikivel kézen fogva bement a suliba. Loren és Carlos épp akkor érkeztek a sulihoz.
-Minden megoldva. Loren osztály társad lett és itt a táskád. Hívjatok és jövök.-Mondta Carlos majd elhajtott. Loren remegő térdekkel állt mellettem nyugtatás kép megszorítottam a kezét.
-Minden rendbe lesz, hamar beilleszkedsz.-Mosolyogtam rá.
-Ígéred?-Nézett rám bepánikolva.
-Ígérem.-Bólintottam és egyszerre elindultunk a terembe. Ő is egy szerdai napra jött elsőnek. Történelem órán folyamatosan fordítottam neki.  Ő az az ember aki úgy jött tanulni, hogy  semmit nem ért magyarul. Én leszek majd az aki megtanítja magyarul. Nehezen de túléltem a törit majd az utána lévő 6 órát.  De a hetedik óra kezdetén teljesen kicsúszott a talaj a talpam alól. De mindent szépen lassan.  Hatodik óráról kicsengettek, felkaptam a táskám a vállamra majd Loren mellé léptem egymásra mosolyogtunk és elindultunk a kijárat felé.  Hirtelen Dave lépett elém és megölelt.
-Dave, engedj el.-Mondtam higgadtan. 
-Mit tettem, hogy nem szólsz hozzám?-Suttogta a nyakamba.
-Dave engedj el. Most.-Ismételtem még mindig teljes nyugotsággal.
-Mit tettem?-Ragadta meg a vállam s teljes erővel szorította.
-Enged el!-Emeltem fel a hangom miközben a szemembe egyre több könny gyűlt.
-Válaszolj!-Üvöltött az arcomba.
-Dave ez fáj.-Kiáltottam és sírtam el magam.
-Mit tettem?-Kérdezte újból s még erősebben szorította a vállam.
-Loren szólj az igazgatónak.-Hallottam egy fiú hangot . 
-Dave engedd el! Mi ütött beléd?-Kérdezte egy lány aki biztos Lili volt. Megismertem a hangját. A szemem csukva volt és úgy sírtam.  Nem akartam kinyitni a fájdalom és a kétségbe esés miatt.  Hirtelen a szorítás megszűnt még mindig csukva volt a szemem.  
-Mostmár kinyithatod a szemed.-Súgta Ricsi a fülembe, majd két kar fonódott körém. Még mindig csukva volt a szemem, de most mégjobban sírtam mint mikor a vállam szorította Dávid.
-Most már minden rendben.-Állt meg mellettem Lili.
-Hívom Carlost.-Hallottam Loren hangját,  mivel még mindig Ricsit ölelve sírtam. 

-Nastya minden oké?-Hallottam Niki hangját mire rémülten elhúzódtam Ricsitől. 

-Igen minden oké.-Bólintottam szipogva. Megtöröltem a szemem és az arcom ekkor pillantottam meg Dávidot nekem háttal állva és a fejét fogva.  Oda akartam menni de Niki megfogta a csuklóm. 

-Hagyd. Jobban teszed ha nem mész oda. -Mondta s elengedte a csuklóm. 

-Miért? -Kérdeztem. 

-Azért mert Emília ott van vele.-Mondta lehajtott fejjel. 

-Emília és Dave?  Mióta?-Kérdeztem a fejem fogva. 

-Már egy ideje.-Mondta Viki. 

-Melyikünket bolondítottad?  Ő se tudott rólam? -Kiáltottam Dave hátára csapva. 

-Szép lányok vagytok,  kinek nem kellenétek? -Nevetett lesajnálóan a szemembe. 

-A kérdéseimre válaszolj. -Néztem rá dühösen. 

-Téged bolondítottalak te ribanc.Tudott rólad és tudta,  hogy csak azért kellesz hogy lefektesselek aztán húzz vissza oda ahonnan jöttél.  Nem szerettelek és most sem szeretlek.  Csak egy hülye libav vagy. -Mondta a szemembe nagy nyugalommal. 

-Miért...?-Kezdtem a kérdést,  de elcsuklott a hangom.  Most fogtam fel teljesen,  hogy mit mondott Dave. 

-Mit miért?-Nézett rám megvetően. 

-Itt van Carlos. -Szólt Loren.  Lili felkapta  a táskámat és elindult kifelé Loren megszorította a kezem s ő is kiment.  Erőt vettem magamon majd én is a kocsihoz mentem. Hazaérve a szobámba mentem s apát hívtam. 

-Szia Nastya.  Miért hívtál? -Szólt bele kicsit rekedt  hangon. 

-Szia apa.  Nem tudsz eljönni ide?  Még a félévet itt kell kijárnom és már hiányzol. -Mondtam szipogva. 

-Majd meglátjuk mi lesz. Szia Nastya. -Mondta apu hűvös hangon majd letette. 

Amint leraktam magam mellé a telefont az újból megszólalt.  Azt hittem,  hogy apa hív vissza,  de nem.  Ricsi képe villogott a képernyőmön. 

-Szia.  Mit szeretnél? -Kérdeztem. 

-Szia hercegnő.  Jobban vagy már? -Kérdezett vissza. 

-Igazából?  Ami ma történt inkább megakadályoztam volna. Nem akartam ilyet megélni az itt tartózkodásom alatt. -Mondtam elterülve az ágyon. 

-Akkor gyere le.  Meglepetésem van számodra. -Mondta majd letette a telefont.  Felvettem a kedvenc fekete pulcsimat s elindultam a lépcsőn.  

-Hova mész? -Kérdezte Carlos a konyhából. 

-Kicsit kiszellőztetem a fejem. Körülbelül másfél-két óra és itt leszek. -Erőltettem mosolyt az arcomra. 

-Rendben,  de tudod mit?  Hívj ha jössz nincs idő korlátod. -Mosolygott rám. 

-Köszönöm.-Öleltem meg. Majd kimentem a ház elé.  Ricsi ott állt Erikkel,Vikivel és Nikivel. 

-Szia.-Intettek mosolyogva. 

-Sziasztok. -Álltam meg előttük. 

-Jobban vagy? -Kérdezte Erik. 

-Azt hiszem van mit kipihennem még. -Sóhajtottam egy nagyot. 

-Nem gondoltuk volna,  hogy Dave ilyen. Nem tudtuk,  hogy van barátnője.-Mondta Viki. 

-Ez csak az én hibám.  Ha nem mondom neki, hogy startoljon rád akkor ez most nincs.  Sajnálom.-Ölelt meg Niki. 

-Semmi baj.  Már megtörtént. -Öleltem vissza. 

-Holnap tali a suliban. -Mondta Niki majd elindult haza. 

-Mi is megyünk.  Sziasztok. -Köszönt Viki és Erik s ők is elmentek.  Ricsi ott állt velem szembe ugyan abba a félhomályban mint a legelső találkozásnál. 

-Neked is az jár a fejedben mint nekem? -Kérdezte kis idő elteltével. 

-Nem tudom,  nem látok a fejedbe. -Mosolyodtam el. 

-Első találkozás.-Mosolygott ő is. 

-Ez járt nekem is a fejembe. -Néztem a földet. Hirtelen ködös lett a látásom s újabb vízesés keletkezett az arcomon. 

-Ezentúl vigyázni fogok rád Hercegnő. -Ölelt meg. 

-Köszönöm.-Temettem az arcom a vállába. 

-Ez semmiség. Figyelj, most jobb ha mész és pihensz. Holnap reggel találkozunk. Rendben?-Nézett a szemembe.
-Persze.- Bólintottam. Köszönés képen megölelt majd megvártam míg el nem tűnik az utca végén. Felbattyogtam a szobámba és a telefonom háttérképét néztem. Dave és én, csak egy színjáték volt. Hazugság volt a kapcsolatunk. Hazugság volt minden. Tusolás után nem a megszokott hálóruhámat vettem fel hanem egy egyszerűbb melegítő és szakadt póló koncepciót választottam. Felvettem egy pulóvert és kiültem a kertbe.  Egy idő után Carlos ült le mellém.
-Mi volt ma kicsi lány?-Kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Kérlek most ezt ne beszéljük meg. Túl teszem magam egyedül rajta. Most nem kell a segítség.-Mondtam Losra nézve.
-Rendben. Akkor hagylak.-Mondta kicsit ellenszenvesen majd elment. Loren jött helyette.
-Nastya, Hát itt vagy.-Mondta kétségbe esetten.
-Miért? eddig nem találtál?-Mondtam miközben a szívem összeszorult s gombóc képződött torkomba.
-Nem tudtam hol keresselek Carlos mondta hogy itt vagy. A másik pedig, jobban vagy már?-Kérdezte leülve mellém.
-Miért nem lehet egyedül hagyni? Amúgy igen jobban vagyok.-Mondtam mire Lori elfutott. Magam elé bambulva futott át az agyamon újra és újra az ami 3 napja este itt történt. 
-Itt vagyok. Hoztam neked is egy kakaót. Kérlek beszéljünk.-Nézett rám szomorú tekintettel.
-Köszi a kakaót. Rendben. Mit szeretnél tudni?-Tértem a lényegre.
-Miért adtad meg neki az esélyt ha tudtad, hogy vissza utazol másnap?-Kérdezte.
-Daveről akadj le. elegem van belőle és a hazugságaiból. De válaszolva a kérdésedre, azért mert mindenkinek jár egy esély és nem gondoltam volna, hogy a második csók után bele szeretek. Azt hittem olyan lesz mint Johnnal. Mert összejöttünk úgy, hogy semmit nem tudtunk egymásról és egy éév után egymásba szerettünk, de látszik engem senki nem szeret igazán mindenki csak hazugságokból építi fel velem a kapcsolatot.-Mondtam ingadozó hangulattal.
-Akkor más téma. Hogy van a vállad?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom. Azóta nem is foglalkoztam vele. Öltözés közbe ha felemelem akkor fáj de egyébként nem.-Mondtam vállat vonva.
-Mennyünk be és megnézed mi van a válladdal, ha kell bekötöm vagy valami. Segítek ha kell.-Mondta biztatóan.
-Köszi tényleg, de nem kell. Megoldom egyedül is.-Erőltettem mosolyt az arcomra majd felsétáltam a szobámba. Megálltam a tükör előtt és fájdalmak közepette levettem a pulóveremet. Hátat fordítottam és a pólómat is levettem az alatta lévő trikó spagetti pántja mellett tisztán látszott minden egyes ujj nyom lila-kék és néhol horzsolt seb szerű díszítette vállamat. Hirtelen újra éreztem a szorítást, mintha újból a vállam szorítaná és az arcomba üvöltene. Én csak egy lány vagyok, nem vagyok szuperhős hogy ezt elviseljem. Vissza vettem a pólómat és még mielőtt lefeküdtem volna aludni kikészítettem másnapra a ruhámat.