-Hercegnő?-Kérdezte apu mosolyogva.
-Csak ő hív így, de fogalmam sincs, hogy miért.-Mosolyogtam.
-Majd kiderül egyszer. Találkoztam Lorennel. Ő miért nem jár korrepetálásra?-Nézett egy pillanatra rám apa majd újból az utat figyelte.
-Ezt nem tudom. De rá férne. Nem bírom az órákat. Folyton fordítanom kell neki.-Mondtam, de közben teljesen máshol jártam.
-Nastya itt éjszakázol az autóban vagy kiszállsz? -Nevetett apa. De rég láttam nevetni.
-Megyek. -Mosolyogtam s becsuktam magam után a kocsi ajtaját. Egyenesen a szobámba mentem. Megírtam a házit majd bepakoltam másnapra. Amint végeztem valaki kopogott az ajtómon.
-Bejöhetek?-Nyitott be apu.
-Persze, épp végeztem a tanulással.-Mosolyogtam rá.
-Elmeséled nekem, hogy mi történt eddig veled?-Kérdezte leülve az ágyra. Sóhajtottam egyet majd elejétől a végéig mindent elmondtam. Kivéve a kiszökést és a Dáviddal való veszekedést. Fél óra múlva kicsit dühösen figyelt rám apa.
-Ezért nem jöttél haza? A fiú miatt?-Kérdezte.
-Nem. A félévet már itt szerettem volna befejezni. Itt jó tanuló vagyok. De kint nem, rosszabb az átlagom. Most majdnem kitűnő vagyok.-Mosolyogtam.
-Rendben. A kirándulásra holnap megkapod a pénzt te is és Lorennek is kifizetem.-Mondta arckifejezése megenyhült, düh helyett csak a kedvességet láttam a szemébe.
-Köszönöm.-Mentem oda hozzá s megöleltem.
-Aludj, holnap suli.-Engedett el majd az ajtó felé vette az irányát.
-Apa. Tényleg hiányoztál.-Mondtam.
-Te is hiányoztál nekem.-Mondta majd becsukta maga után az ajtót. Letusoltam, fogat mostam majd lefeküdtem aludni.
•...REGGEL...•
-NASTYAA!! ÉBRESZTŐŐ!!-Rohant be kiabálva az ajtón Lori.
-Halkabban már. Mi bajod, hogy kiabálsz?-Kérdeztem álmosságtól rekedt hangon.
-Ricsi itt van.-Suttogott mosolyogva.
-Hogy mi?-Pattant ki a szemem s űztem el az álmosságot.
-Itt van a nappaliban vár rád.-Mondta teljes nyugodtsággal mintha minden napos lenne.
-Rendben. Mond neki, hogy 15 perc és lent vagyok.-Keltem ki az ágyból. -Akkor lent.-Mondta s kiment a szobámból. Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam, hogy ne látszódjon a kialvatlanság a szememnél, felkaptam az iskola táskámat és lesiettem a lépcsőn. Loren nem viccelt meg, Ricsi apával beszélgetett. Apa mosolygott es kedves volt, Ricsi boldog volt és ő is mosolygott. Idilli pillanat volt, mont apa és jövendőbeli veje. Na ez vicces volt, mert Ricsi és én csak barátok vagyunk.
-Na végre. A 15 percből 25 lett.-Mosolygott Lori mellettem elsuhanva. Ezzel apát és Ricsit kizökkintette a beszélgetésből.
-Jó reggelt.-Mosolyogtam leérve a lépcső aljára.
-Jó reggelt. Jó tanulást.-Mosolygott apa.
-Szia Hercegnő.-Mosolygott Ricsi.
-Séta?-Kérdeztem.
-Séta.-Ismételte el a szót.
-Délután jövök. Loren jössz velünk?-Néztem a lányra.
-Carlos elvisz.-Mosolygott. Bólintottam majd elindultunk az iskola felé. Nem néztem Ricsire és nem is szóltam hozzá. Csendben sétáltunk, az út felénél Ricsi megtorpant. Furcsán nézett rám.
-Mi az?-Kérdeztem megállva.
-Semmi. -Mosolygott majd újból elindult, most én nem mozdultam.
-Nem értelek.-Mondtam.
-Mit nem értesz bennem?-Sétált vissza hozzám.
-Mennyünk, mert elkésünk.-Bújtam ki a válasz alól. Nikivel és Viki el egy időben értünk a sulihoz. Furcsa volt. Niki nem jöt csókkal köszönteni Ricsit csak ránk mosolygott. Viki is csak mosolygott semmi kiabálás, semmi nevetgélés.
-Niki, várj! Beszélhetnénk?-Szaladtam oda a lányokhoz.
-Persze. Viki Erik már vár.-Mutatott Niki a fiú irányába.
-Bent tali.-Sietett el Vik.
-Mit szeretnél?-Mosolygott rám.
-Mi van veletek?-Kérdeztem Ricsi felé biccentve.
-Szakítottunk. Jobban mondva én kértem, hogy fejezzük be a kapcsolatunk. Mindkettőnknek így lett a legjobb.-Mosolygott szomorúan.
-Úgy sajnálom.-Mondtam. Niki megölelt, de ez nem csak sajnáltatási ölelés volt, baráti ölelés.
-Mennyünk, mielőtt elkésünk.-Engedett el nevetve.
-Mennyünk.-Mosolyogtam rá. Mi ketten értünk be utolsónak a terembe. Utánunk a tanárnő jött.
-Nastya és Niki ti ketten a táblához. Mivel előtem jöttetek be másodpercekkel így ti ketten feleltek biológiából.-Csapta le a naplót az asztalra.-Utálom a gyerekeket.-Préselte ki fogai közt a szavakat. Hát mit ne mondjak nekem sem a szívem csücske a tanárnő. Segítettünk egymásnak a felelet közben így mind ketten 5-ös osztályzatot kaptunk. Az óra többi része gyorsan telt. Szünetben az udvarra igyekeztem mikor megláttam Ricsit egy csomó lány társaságában, tehát eddig Niki tartotta vissza a többieket. Most pedig senki. Sóhajtottam egyet majd vissza mentem a terembe. Lili mosolyogva intett felém.
-Mizu Lili?-Kérdeztem megállva előtte.
-Semm isem, délután nincs kedved eljönni velem és Rolikával moziba?-Kérdezte mosolyogva.
-Más programom van. Pedig szívesen mennék.-Füllentettem mosolyogva.-Nem akarok gyertya tartó lenni.-Sziszegtem leülve a helyemre. Töri és a tesi is gyorsan telt. Spanyolon nem nagyon tudtam figyelni. Az utolsó az az a kémia óránk elmaradt. Így Loren felvetette az ötletet, hogy elmegyünk ketten fagyizni és sétálni. Nem ellenkeztem. Egészen addig amíg Niki és Dávid jött velünk szembe, kézen fogva sétáltak s jó kedvük volt. Dave talán szakított Emiliával, de lehet, hogy Nikit is átveri, mint ahogy engem is átvert.
-Naty tudod mit? Mennyünk haza. Tanulnunk kell.-Mondta Loren.
-Nem, mennyünk és érezzük jól magunkat.-Erőltettem mosolyt az arcomra.
-Rendben.-Mosolygott ő is. Bementünk a fagyizóba és beálltunk a sorba.
-Ez nekem nem megy.-Mondtam majd kifutottam az épületből.
-Nastya! Várj már!-Hallottam Loren kiáltását. De nem álltam meg, a földet nézve futottam.
-NASTYA!-Hallom egy ordítást s érzem a hideg betont.
*Loren szemszöge*
-NASTYA!-Ordítom el magam, de késő. Az autó fékezett, de késő. Nastya teste ott feküdt a betonon, nem mozdult. Sírva kerestem a telefonomat a táskámba. Carlost kezdtem hívni.
-Carlos. Gyere értem. Nastya...-Sírtam el magam még jobban. Gyorsan elmondtam az utcát s vártam. Aki elütötte Nastyát ő is telefonált. Öt perc elteltével a mentősök emelték a hordágyra a lányt. Ezzel egy időben James a mentőhöz rohan, Carlos pedig hozzám.
-Loren nyugodj meg. Semmi baj.-Ölelt meg.
-Mennyünk utánuk, tudnom kell mi baja.-Sírtam még mindig.
-Gyere szállj be.-Vezetett el a autóig majd kinyitotta a hátsó ajtót.
-Minden rendbe lesz?-Kérdeztem az arcomat törölve.
-James elküldte a kórház nevét. Ott minden kiderül.-Ült be a volán mögé. Miután elindultunk láttam Niki rémült arcát és Davet miközben a telefonját nyomkodta.
-Carlos, Alexa tudja mi történt?-Kérdeztem.
q-Igen, de most dolgozni van. Munka után elviszem a kórházba. Most kiraklak téged és hazamegyek.-Mondta. Úgy tíz perce ültünk szótlanul mikor Carlos leállította a motort.
-Bekísérlek.-Mondta s kiszállt. Én is így tettem. A recepcióhoz mentünk. Carlos beszélt az információs pultnál ülő hölggyel.
-015 a kórterme.-Mondta Los elindulva a folyosón. Szótlanul haladtam mellette. Jamest láttam meg a folyosón ülve.
-James én úgy sajnálom, minden olyan gyorsan történt.-Mondtam megállva előtte.
-Nem a te hibád, a kocsis nem figyelt és Nastya sem volt óvatos. Ne hibáztasd magad.-Erőltetett mosolyt az arcára.
-Nemsoká jövök Alexával.-Intett Los majd elment. Leültem James mellé.
-Épp vizsgálják.-Suttogta. A földet kémleltem mikor megszólalt a telefonom. Vagyis nem is az enyém hanem Nastyáé, hogy ez hogy került hozzám. Ricsi hívta. Felvettem.
-Nastya ugye nincs semmi baj? Mond, hogy jól vagy!?-Hallottam aggódó hangját.
-Ricsi... Nastyát most vizsgálják az orvosok.-Mondtam egyre halkabban.
-Hol vagy most? Ki beszél? Mi történt?-Záporozott a kérdésekkel.
-Loren vagyok, az egyik kórházban és autó balesete volt. Nem figyelt és épp átszalatt az úttesten mikor egy autós elütötte.-Mondtam könnyezve.
-Melyik kórház?-Kérdezett ismét.
-Nem tudom. Várj, James beszélni szeretne veled.-Adtam át a telefont. James felállt és arrébb sétált, hogy ne halljam mit beszélnek. Idegességemben a lábammal doboltam.
-Loren.-Hallottam Lexa hangját.
-Alexa.-Álltam fel és öleltem meg. Az orvos akkor jött ki a szobából.
-Jó napot. Ms.Maslow hozzá tartozói?-Lépett közelebb hozzánk.
-Igen.-Bólintott Carlos.
-Nos, Én Dr. Klemen vagyok. A vizsgálatok alapján nincs nagy baj. Kicsit beütötte a fejét. Egy hétig sokat fog szédelegni. Eszméletét vesztette pár percre. De már magánál van. Kérem hadják még tíz, tizenöt percet pihenni, utána bemehetnek hozzá. Este lesz még egy vizsgálata és ha nem mutat más bajt akkor haza mehet a kisasszony.-Mondta kedves hangon az orvos.
-Rendben. Köszönjük.-Bólintott Alexa.
-Most mennem kell. Vár a többi betegem.-Mondta Dr. Klemen majd elment.
-James mit mondtál Ricsinek?-Kérdeztem.
-A kórház nevét nemsoká ide is ér.-Adta vissza Naty mobilját. Csendben ültünk a folyosón. Öt perc után már nem bírtam.
-Be szeretnék menni.-Suttogtam.
-Menny.-Vont vállat Alexa. Bólintottam s az ajtóhoz léptem. Lenyomtam a kilincset s beléptem.
-Nastya ébren vagy?-Csuktam be magam után az ajtót.
-Persze, gyere csak.-Mosolygott.
-Jól vagy?-Ültem le az ágya mellett lévő székre.
-Kicsit fáj a fejem és a kezem, de igen jól vagyok.-Mosolygott folyamatosan.
-Ricsi hívott, kérdezte mi bajod és hogy jól vagy e.-Mondtam az arcát kémlelve.
-Mit mondtál neki? Ugye azt nem mondtad, hogy Dave miatt volt az egész?-Kérdezett s mosolygós arca kétségbe esettre váltott.
-Nem azt nem mondtam. Csak azt mondtam amit az épületen kívül láttam. Niki is biztos aggódik. Kétségbe esetten figyelte a történteket.-Mondtam az kezemet figyelve.
-Bejöhetek?-Nyitott be Ricsi.
-Gyere csak. Már úgyis végeztünk.-Álltam fel a székről s kisétáltam.
*Nastya szemszöge*
Mosolyogva figyeltem Ricsit, valami miatt most többet van velem mint eddig.
-Megijesztett Dave sms-e amiben írta, hogy mi történt veled.-Ült le a szèkre.
-Jól vagyok. Csak a fejem fáj egy kicsit, meg a kezem.-Nos, igen a jobb kezem be van gipszelve. Milyen jó nekem. Persze ezt nem látta senki mert a takaró alatt volt a kezem.
-Örülök, hogy ennyivel megúsztad az egészet.-Mosolygott rám.
-Ricsi, őszintén, miért szakítottatok Nikivel?-Kérdeztem.
-Davebe szerelmes. Így úgy döntött, hogy szakít velem.-Mondta póker arccal.
-Megviselt?-Kérdeztem ismét.
-Nem. Örültem neki, hogy ezt tette. 2 és fél év sok volt vele.-Nevette el magát.
-Ricsi, köszönöm, hogy bejöttél hozzám.-Mosolyogtam.
-Ez természetes Hercegnő.-Puszilta meg a homlokom.
-Kérlek menny ki, pihenni szeretnék.-Mondtam hátat fordítva neki.
-Rendben, szólok a többieknek, hogy most ne jöjjenek.-Ment ki az ajtón.
-Szeretlek Ricsi.-Motyogtam magamnak. De Dávidot is szeretem még. El kell őt felejtenem, miután ekkora fájdalmat okozott nekem. Gondolat menetem után hamar álomba merültem.
*Loren szemszöge*
-Mennyünk haza. Ha haza jöhet akkor majd visszajövünk.-Mondtam félálomban.
-James itt maradsz?-Kérdezte Carlos.
-Majd én haza viszem apával.-Mosolygott Ricsi.
-Rendben. Hívj ha indultok.-Fogott kezet James és Ricsi.
*Nastya szemszöge*
Az orvos keltett 7 óra körül. Gyorsan megcsinálta a vizsgálatokat majd nagy mosollyal az arcán írt alá egy papírt.
-Hölgyem, haza mehet. A keze miatt 2 hét múlva jöjjön vissza és akkor meglátjuk, hogy újra kell e gipszelni vagy levehetjük. Utána beosztjuk gyógytornára.-Mosolygott Dr. Klemen.
-Köszönöm doktor úr.-Mosolyogtam vissza. Felkeltem, felvettem a pólóm és a pulóveremet majd átvettem a torna alóli felmentésem s indultam is.
-Szia Hercegnő.-Ölelt meg Ricsi.
-Szia. Hogy hogy te vagy itt?-Kérdeztem mosolyogva.
-Loren unta magát így haza mentek apudék. És megígértem, hogy haza viszünk téged apával. Jut eszembe, le tudnád diktálni James telefonszámát?-Vette elő telefonját.
-Persze, de hol az én telefonom?-Tapogattam a farmer zsebeimet.
-Lorennél.-Mosolygott.
-Akkor hívj engem úgy könnyebb.-Mondtam, nézve ahogy Ricsi telefonál. Megszédültem ezért leültem a folyosón lévő padra. Mikor kinyitottam a szemem már egy autóban ültem, vagyis feküdtem. Ricsi mosolyogva nézett le rám. Az ölébe feküdve aludtam.
-Végre észhez tértél.-Mosolygott rám.
-Akkor nem aludtam?-Ültem volna fel.
-Nem. De maradj még így egy kicsit. Nehogy még egyszer elájulj.-Tartott vissza.
-Rendben. De had üljek fel.-Mosolyogtam rá. Felültem de újból megszédültem így a vállára döntöttem a fejem.
-Szédülsz?-Kérdezte megfogva a kezem.
-Kicsit. De jobban leszek.-Mosolyogtam.
-Itt vagyunk. Haza hoztunk.-Mondta mire felemeltem a fejem.
-Ricsi, bekísérnél?-Néztem rá.
-Persze. Szállj ki megyek én is.-Mosolygott. Kiszálltam s láttam hogy apukájának súg valamit. Lehet hogy ma nem megy haza?
-Alig állasz a lábadon.-Szállt ki Rics.
-Jól vagyok.-Mondtam, de abban a pillanatban elvesztettem egyensúlyom. Szerencse, hogy Ricsi megtartott.
-Azt látom. Hagy vigyelek be.-Mondta azzal az ölébe vett és elindult az ajtóhoz. Csengettem.
-Sziasztok.-Köszönt Carlos.
-Hello. Carlos szólj apának, hogy Ricsi felvitt a szobámba.-Mondtam mikor a lépcsőhöz értünk.
-Rendben.-Bólintott.
-Nagyon könnyű vagy.-Nevetett Ricsi.
-Van rajtam 2 kilós gipsz meg a többi. Nem lehetek olyan könnyű.-Nevettem én is.
-Gipsz?-Nézett rám furán.
-Eltört a kezem. Ja, tényleg ezt az orvos nem mondta nektek.-Mosolyogtam.
-Értem. Na itt leteszlek.-Mondta az ajtóm előtt megállva.
-Nem kulccsal nyílik.-Mondtam kinyitva az ajtót.
-Tudom, csak így illendő.-Mosolygott.
-Illedelmes vagy. Ez új nekem.-Viccelődtem.
-Tudom, kell a rossz fiús stílus.-Csukta be maga után az ajtót. Levettem a bakancsom s a szekrénybe tettem. Elő vettem egy két számmal nagyobb pólót és egy cicagatyát. Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem. Lemostam a sminkem, összefogtam a hajam majd kimentem és ledőltem az ágyra.
-Köszönök mindent.-Fordítottam felé a fejem.
-Semmiség.-Ült le az ágyam szélére.
-Tudod, olyan más minden. Ma Dave és Niki a sérülések. Te.-Mondtam sóhajtva.
-Hercegnő szeretlek.-Mosolygott.
-Legjobb barátom vagy.-Mondtam.
-Péntek van. Két nap és osztálykirándulás.-Mondta.
-Mi van vele?-Kérdeztem.
-Te is jössz?-Kérdezett vissza.
-Igen. Ahogy az egész osztály.-Mondtam.
-Viki nem jön. Ő a szüleivel megy síelni.-Mondta.
-Dőlj le mellém.-Húzódtam arrébb az ágyon. Nem válaszolt csak lefeküdt mellém. Csöndben feküdtünk egymás mellett, mikor kopogtak az ajtómon. Ricsi felállt és kinyitotta az ajtót.
-Szia Ricsi. Nastya beszélhetünk?-Hallottam apa hangját.
-Persze.-Mosolyogtam felülve az ágyon.
-Én addig kimegyek.-Mondta Ricsi becsukva az ajtót.
-Mit szeretnél?-Néztem apára aki helyet foglalt mellettem.
-Csak látni szerettem volna milyen állapotba vagy.-Mosolygott.
-Apa. Jól vagyok. Csak néha megszédülök és fáj a fejem. Meg a gipsz is akadályoz. Eltört a kezem, de ezt az orvos nem mondta nektek.-Mondtam.
-Hozzak fájdalom csillapítót?-Kérdezte apa mosolyogva.
-Légy szíves. Apa kérlek hívd be Lorent.-Mosolyogtam apára aki csak bólintott és kiment a szobámból. Némán ültem és az ajtót néztem.
-Csak ő hív így, de fogalmam sincs, hogy miért.-Mosolyogtam.
-Majd kiderül egyszer. Találkoztam Lorennel. Ő miért nem jár korrepetálásra?-Nézett egy pillanatra rám apa majd újból az utat figyelte.
-Ezt nem tudom. De rá férne. Nem bírom az órákat. Folyton fordítanom kell neki.-Mondtam, de közben teljesen máshol jártam.
-Nastya itt éjszakázol az autóban vagy kiszállsz? -Nevetett apa. De rég láttam nevetni.
-Megyek. -Mosolyogtam s becsuktam magam után a kocsi ajtaját. Egyenesen a szobámba mentem. Megírtam a házit majd bepakoltam másnapra. Amint végeztem valaki kopogott az ajtómon.
-Bejöhetek?-Nyitott be apu.
-Persze, épp végeztem a tanulással.-Mosolyogtam rá.
-Elmeséled nekem, hogy mi történt eddig veled?-Kérdezte leülve az ágyra. Sóhajtottam egyet majd elejétől a végéig mindent elmondtam. Kivéve a kiszökést és a Dáviddal való veszekedést. Fél óra múlva kicsit dühösen figyelt rám apa.
-Ezért nem jöttél haza? A fiú miatt?-Kérdezte.
-Nem. A félévet már itt szerettem volna befejezni. Itt jó tanuló vagyok. De kint nem, rosszabb az átlagom. Most majdnem kitűnő vagyok.-Mosolyogtam.
-Rendben. A kirándulásra holnap megkapod a pénzt te is és Lorennek is kifizetem.-Mondta arckifejezése megenyhült, düh helyett csak a kedvességet láttam a szemébe.
-Köszönöm.-Mentem oda hozzá s megöleltem.
-Aludj, holnap suli.-Engedett el majd az ajtó felé vette az irányát.
-Apa. Tényleg hiányoztál.-Mondtam.
-Te is hiányoztál nekem.-Mondta majd becsukta maga után az ajtót. Letusoltam, fogat mostam majd lefeküdtem aludni.
•...REGGEL...•
-NASTYAA!! ÉBRESZTŐŐ!!-Rohant be kiabálva az ajtón Lori.
-Halkabban már. Mi bajod, hogy kiabálsz?-Kérdeztem álmosságtól rekedt hangon.
-Ricsi itt van.-Suttogott mosolyogva.
-Hogy mi?-Pattant ki a szemem s űztem el az álmosságot.
-Itt van a nappaliban vár rád.-Mondta teljes nyugodtsággal mintha minden napos lenne.
-Rendben. Mond neki, hogy 15 perc és lent vagyok.-Keltem ki az ágyból. -Akkor lent.-Mondta s kiment a szobámból. Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam, hogy ne látszódjon a kialvatlanság a szememnél, felkaptam az iskola táskámat és lesiettem a lépcsőn. Loren nem viccelt meg, Ricsi apával beszélgetett. Apa mosolygott es kedves volt, Ricsi boldog volt és ő is mosolygott. Idilli pillanat volt, mont apa és jövendőbeli veje. Na ez vicces volt, mert Ricsi és én csak barátok vagyunk.
-Na végre. A 15 percből 25 lett.-Mosolygott Lori mellettem elsuhanva. Ezzel apát és Ricsit kizökkintette a beszélgetésből.
-Jó reggelt.-Mosolyogtam leérve a lépcső aljára.
-Jó reggelt. Jó tanulást.-Mosolygott apa.
-Szia Hercegnő.-Mosolygott Ricsi.
-Séta?-Kérdeztem.
-Séta.-Ismételte el a szót.
-Délután jövök. Loren jössz velünk?-Néztem a lányra.
-Carlos elvisz.-Mosolygott. Bólintottam majd elindultunk az iskola felé. Nem néztem Ricsire és nem is szóltam hozzá. Csendben sétáltunk, az út felénél Ricsi megtorpant. Furcsán nézett rám.
-Mi az?-Kérdeztem megállva.
-Semmi. -Mosolygott majd újból elindult, most én nem mozdultam.
-Nem értelek.-Mondtam.
-Mit nem értesz bennem?-Sétált vissza hozzám.
-Mennyünk, mert elkésünk.-Bújtam ki a válasz alól. Nikivel és Viki el egy időben értünk a sulihoz. Furcsa volt. Niki nem jöt csókkal köszönteni Ricsit csak ránk mosolygott. Viki is csak mosolygott semmi kiabálás, semmi nevetgélés.
-Niki, várj! Beszélhetnénk?-Szaladtam oda a lányokhoz.
-Persze. Viki Erik már vár.-Mutatott Niki a fiú irányába.
-Bent tali.-Sietett el Vik.
-Mit szeretnél?-Mosolygott rám.
-Mi van veletek?-Kérdeztem Ricsi felé biccentve.
-Szakítottunk. Jobban mondva én kértem, hogy fejezzük be a kapcsolatunk. Mindkettőnknek így lett a legjobb.-Mosolygott szomorúan.
-Úgy sajnálom.-Mondtam. Niki megölelt, de ez nem csak sajnáltatási ölelés volt, baráti ölelés.
-Mennyünk, mielőtt elkésünk.-Engedett el nevetve.
-Mennyünk.-Mosolyogtam rá. Mi ketten értünk be utolsónak a terembe. Utánunk a tanárnő jött.
-Nastya és Niki ti ketten a táblához. Mivel előtem jöttetek be másodpercekkel így ti ketten feleltek biológiából.-Csapta le a naplót az asztalra.-Utálom a gyerekeket.-Préselte ki fogai közt a szavakat. Hát mit ne mondjak nekem sem a szívem csücske a tanárnő. Segítettünk egymásnak a felelet közben így mind ketten 5-ös osztályzatot kaptunk. Az óra többi része gyorsan telt. Szünetben az udvarra igyekeztem mikor megláttam Ricsit egy csomó lány társaságában, tehát eddig Niki tartotta vissza a többieket. Most pedig senki. Sóhajtottam egyet majd vissza mentem a terembe. Lili mosolyogva intett felém.
-Mizu Lili?-Kérdeztem megállva előtte.
-Semm isem, délután nincs kedved eljönni velem és Rolikával moziba?-Kérdezte mosolyogva.
-Más programom van. Pedig szívesen mennék.-Füllentettem mosolyogva.-Nem akarok gyertya tartó lenni.-Sziszegtem leülve a helyemre. Töri és a tesi is gyorsan telt. Spanyolon nem nagyon tudtam figyelni. Az utolsó az az a kémia óránk elmaradt. Így Loren felvetette az ötletet, hogy elmegyünk ketten fagyizni és sétálni. Nem ellenkeztem. Egészen addig amíg Niki és Dávid jött velünk szembe, kézen fogva sétáltak s jó kedvük volt. Dave talán szakított Emiliával, de lehet, hogy Nikit is átveri, mint ahogy engem is átvert.
-Naty tudod mit? Mennyünk haza. Tanulnunk kell.-Mondta Loren.
-Nem, mennyünk és érezzük jól magunkat.-Erőltettem mosolyt az arcomra.
-Rendben.-Mosolygott ő is. Bementünk a fagyizóba és beálltunk a sorba.
-Ez nekem nem megy.-Mondtam majd kifutottam az épületből.
-Nastya! Várj már!-Hallottam Loren kiáltását. De nem álltam meg, a földet nézve futottam.
-NASTYA!-Hallom egy ordítást s érzem a hideg betont.
*Loren szemszöge*
-NASTYA!-Ordítom el magam, de késő. Az autó fékezett, de késő. Nastya teste ott feküdt a betonon, nem mozdult. Sírva kerestem a telefonomat a táskámba. Carlost kezdtem hívni.
-Carlos. Gyere értem. Nastya...-Sírtam el magam még jobban. Gyorsan elmondtam az utcát s vártam. Aki elütötte Nastyát ő is telefonált. Öt perc elteltével a mentősök emelték a hordágyra a lányt. Ezzel egy időben James a mentőhöz rohan, Carlos pedig hozzám.
-Loren nyugodj meg. Semmi baj.-Ölelt meg.
-Mennyünk utánuk, tudnom kell mi baja.-Sírtam még mindig.
-Gyere szállj be.-Vezetett el a autóig majd kinyitotta a hátsó ajtót.
-Minden rendbe lesz?-Kérdeztem az arcomat törölve.
-James elküldte a kórház nevét. Ott minden kiderül.-Ült be a volán mögé. Miután elindultunk láttam Niki rémült arcát és Davet miközben a telefonját nyomkodta.
-Carlos, Alexa tudja mi történt?-Kérdeztem.
q-Igen, de most dolgozni van. Munka után elviszem a kórházba. Most kiraklak téged és hazamegyek.-Mondta. Úgy tíz perce ültünk szótlanul mikor Carlos leállította a motort.
-Bekísérlek.-Mondta s kiszállt. Én is így tettem. A recepcióhoz mentünk. Carlos beszélt az információs pultnál ülő hölggyel.
-015 a kórterme.-Mondta Los elindulva a folyosón. Szótlanul haladtam mellette. Jamest láttam meg a folyosón ülve.
-James én úgy sajnálom, minden olyan gyorsan történt.-Mondtam megállva előtte.
-Nem a te hibád, a kocsis nem figyelt és Nastya sem volt óvatos. Ne hibáztasd magad.-Erőltetett mosolyt az arcára.
-Nemsoká jövök Alexával.-Intett Los majd elment. Leültem James mellé.
-Épp vizsgálják.-Suttogta. A földet kémleltem mikor megszólalt a telefonom. Vagyis nem is az enyém hanem Nastyáé, hogy ez hogy került hozzám. Ricsi hívta. Felvettem.
-Nastya ugye nincs semmi baj? Mond, hogy jól vagy!?-Hallottam aggódó hangját.
-Ricsi... Nastyát most vizsgálják az orvosok.-Mondtam egyre halkabban.
-Hol vagy most? Ki beszél? Mi történt?-Záporozott a kérdésekkel.
-Loren vagyok, az egyik kórházban és autó balesete volt. Nem figyelt és épp átszalatt az úttesten mikor egy autós elütötte.-Mondtam könnyezve.
-Melyik kórház?-Kérdezett ismét.
-Nem tudom. Várj, James beszélni szeretne veled.-Adtam át a telefont. James felállt és arrébb sétált, hogy ne halljam mit beszélnek. Idegességemben a lábammal doboltam.
-Loren.-Hallottam Lexa hangját.
-Alexa.-Álltam fel és öleltem meg. Az orvos akkor jött ki a szobából.
-Jó napot. Ms.Maslow hozzá tartozói?-Lépett közelebb hozzánk.
-Igen.-Bólintott Carlos.
-Nos, Én Dr. Klemen vagyok. A vizsgálatok alapján nincs nagy baj. Kicsit beütötte a fejét. Egy hétig sokat fog szédelegni. Eszméletét vesztette pár percre. De már magánál van. Kérem hadják még tíz, tizenöt percet pihenni, utána bemehetnek hozzá. Este lesz még egy vizsgálata és ha nem mutat más bajt akkor haza mehet a kisasszony.-Mondta kedves hangon az orvos.
-Rendben. Köszönjük.-Bólintott Alexa.
-Most mennem kell. Vár a többi betegem.-Mondta Dr. Klemen majd elment.
-James mit mondtál Ricsinek?-Kérdeztem.
-A kórház nevét nemsoká ide is ér.-Adta vissza Naty mobilját. Csendben ültünk a folyosón. Öt perc után már nem bírtam.
-Be szeretnék menni.-Suttogtam.
-Menny.-Vont vállat Alexa. Bólintottam s az ajtóhoz léptem. Lenyomtam a kilincset s beléptem.
-Nastya ébren vagy?-Csuktam be magam után az ajtót.
-Persze, gyere csak.-Mosolygott.
-Jól vagy?-Ültem le az ágya mellett lévő székre.
-Kicsit fáj a fejem és a kezem, de igen jól vagyok.-Mosolygott folyamatosan.
-Ricsi hívott, kérdezte mi bajod és hogy jól vagy e.-Mondtam az arcát kémlelve.
-Mit mondtál neki? Ugye azt nem mondtad, hogy Dave miatt volt az egész?-Kérdezett s mosolygós arca kétségbe esettre váltott.
-Nem azt nem mondtam. Csak azt mondtam amit az épületen kívül láttam. Niki is biztos aggódik. Kétségbe esetten figyelte a történteket.-Mondtam az kezemet figyelve.
-Bejöhetek?-Nyitott be Ricsi.
-Gyere csak. Már úgyis végeztünk.-Álltam fel a székről s kisétáltam.
*Nastya szemszöge*
Mosolyogva figyeltem Ricsit, valami miatt most többet van velem mint eddig.
-Megijesztett Dave sms-e amiben írta, hogy mi történt veled.-Ült le a szèkre.
-Jól vagyok. Csak a fejem fáj egy kicsit, meg a kezem.-Nos, igen a jobb kezem be van gipszelve. Milyen jó nekem. Persze ezt nem látta senki mert a takaró alatt volt a kezem.
-Örülök, hogy ennyivel megúsztad az egészet.-Mosolygott rám.
-Ricsi, őszintén, miért szakítottatok Nikivel?-Kérdeztem.
-Davebe szerelmes. Így úgy döntött, hogy szakít velem.-Mondta póker arccal.
-Megviselt?-Kérdeztem ismét.
-Nem. Örültem neki, hogy ezt tette. 2 és fél év sok volt vele.-Nevette el magát.
-Ricsi, köszönöm, hogy bejöttél hozzám.-Mosolyogtam.
-Ez természetes Hercegnő.-Puszilta meg a homlokom.
-Kérlek menny ki, pihenni szeretnék.-Mondtam hátat fordítva neki.
-Rendben, szólok a többieknek, hogy most ne jöjjenek.-Ment ki az ajtón.
-Szeretlek Ricsi.-Motyogtam magamnak. De Dávidot is szeretem még. El kell őt felejtenem, miután ekkora fájdalmat okozott nekem. Gondolat menetem után hamar álomba merültem.
*Loren szemszöge*
-Mennyünk haza. Ha haza jöhet akkor majd visszajövünk.-Mondtam félálomban.
-James itt maradsz?-Kérdezte Carlos.
-Majd én haza viszem apával.-Mosolygott Ricsi.
-Rendben. Hívj ha indultok.-Fogott kezet James és Ricsi.
*Nastya szemszöge*
Az orvos keltett 7 óra körül. Gyorsan megcsinálta a vizsgálatokat majd nagy mosollyal az arcán írt alá egy papírt.
-Hölgyem, haza mehet. A keze miatt 2 hét múlva jöjjön vissza és akkor meglátjuk, hogy újra kell e gipszelni vagy levehetjük. Utána beosztjuk gyógytornára.-Mosolygott Dr. Klemen.
-Köszönöm doktor úr.-Mosolyogtam vissza. Felkeltem, felvettem a pólóm és a pulóveremet majd átvettem a torna alóli felmentésem s indultam is.
-Szia Hercegnő.-Ölelt meg Ricsi.
-Szia. Hogy hogy te vagy itt?-Kérdeztem mosolyogva.
-Loren unta magát így haza mentek apudék. És megígértem, hogy haza viszünk téged apával. Jut eszembe, le tudnád diktálni James telefonszámát?-Vette elő telefonját.
-Persze, de hol az én telefonom?-Tapogattam a farmer zsebeimet.
-Lorennél.-Mosolygott.
-Akkor hívj engem úgy könnyebb.-Mondtam, nézve ahogy Ricsi telefonál. Megszédültem ezért leültem a folyosón lévő padra. Mikor kinyitottam a szemem már egy autóban ültem, vagyis feküdtem. Ricsi mosolyogva nézett le rám. Az ölébe feküdve aludtam.
-Végre észhez tértél.-Mosolygott rám.
-Akkor nem aludtam?-Ültem volna fel.
-Nem. De maradj még így egy kicsit. Nehogy még egyszer elájulj.-Tartott vissza.
-Rendben. De had üljek fel.-Mosolyogtam rá. Felültem de újból megszédültem így a vállára döntöttem a fejem.
-Szédülsz?-Kérdezte megfogva a kezem.
-Kicsit. De jobban leszek.-Mosolyogtam.
-Itt vagyunk. Haza hoztunk.-Mondta mire felemeltem a fejem.
-Ricsi, bekísérnél?-Néztem rá.
-Persze. Szállj ki megyek én is.-Mosolygott. Kiszálltam s láttam hogy apukájának súg valamit. Lehet hogy ma nem megy haza?
-Alig állasz a lábadon.-Szállt ki Rics.
-Jól vagyok.-Mondtam, de abban a pillanatban elvesztettem egyensúlyom. Szerencse, hogy Ricsi megtartott.
-Azt látom. Hagy vigyelek be.-Mondta azzal az ölébe vett és elindult az ajtóhoz. Csengettem.
-Sziasztok.-Köszönt Carlos.
-Hello. Carlos szólj apának, hogy Ricsi felvitt a szobámba.-Mondtam mikor a lépcsőhöz értünk.
-Rendben.-Bólintott.
-Nagyon könnyű vagy.-Nevetett Ricsi.
-Van rajtam 2 kilós gipsz meg a többi. Nem lehetek olyan könnyű.-Nevettem én is.
-Gipsz?-Nézett rám furán.
-Eltört a kezem. Ja, tényleg ezt az orvos nem mondta nektek.-Mosolyogtam.
-Értem. Na itt leteszlek.-Mondta az ajtóm előtt megállva.
-Nem kulccsal nyílik.-Mondtam kinyitva az ajtót.
-Tudom, csak így illendő.-Mosolygott.
-Illedelmes vagy. Ez új nekem.-Viccelődtem.
-Tudom, kell a rossz fiús stílus.-Csukta be maga után az ajtót. Levettem a bakancsom s a szekrénybe tettem. Elő vettem egy két számmal nagyobb pólót és egy cicagatyát. Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem. Lemostam a sminkem, összefogtam a hajam majd kimentem és ledőltem az ágyra.
-Köszönök mindent.-Fordítottam felé a fejem.
-Semmiség.-Ült le az ágyam szélére.
-Tudod, olyan más minden. Ma Dave és Niki a sérülések. Te.-Mondtam sóhajtva.
-Hercegnő szeretlek.-Mosolygott.
-Legjobb barátom vagy.-Mondtam.
-Péntek van. Két nap és osztálykirándulás.-Mondta.
-Mi van vele?-Kérdeztem.
-Te is jössz?-Kérdezett vissza.
-Igen. Ahogy az egész osztály.-Mondtam.
-Viki nem jön. Ő a szüleivel megy síelni.-Mondta.
-Dőlj le mellém.-Húzódtam arrébb az ágyon. Nem válaszolt csak lefeküdt mellém. Csöndben feküdtünk egymás mellett, mikor kopogtak az ajtómon. Ricsi felállt és kinyitotta az ajtót.
-Szia Ricsi. Nastya beszélhetünk?-Hallottam apa hangját.
-Persze.-Mosolyogtam felülve az ágyon.
-Én addig kimegyek.-Mondta Ricsi becsukva az ajtót.
-Mit szeretnél?-Néztem apára aki helyet foglalt mellettem.
-Csak látni szerettem volna milyen állapotba vagy.-Mosolygott.
-Apa. Jól vagyok. Csak néha megszédülök és fáj a fejem. Meg a gipsz is akadályoz. Eltört a kezem, de ezt az orvos nem mondta nektek.-Mondtam.
-Hozzak fájdalom csillapítót?-Kérdezte apa mosolyogva.
-Légy szíves. Apa kérlek hívd be Lorent.-Mosolyogtam apára aki csak bólintott és kiment a szobámból. Némán ültem és az ajtót néztem.
-Miért hívtál?-Kérdezte az ajtót becsukva Lori.
-Megijesztettelek?-Kérdeztem vissza.
-Délután? Nem is kicsit.-Mondta leülve mellém.
-Sajnálom, hogy elrohantam. Hirtelen nem jutott más az eszembe.-Mondtam rekett hangon.
-Nem kell sajnálnod. Sajnos megtörtént. A sors nem véletlenül tervezte ezt. De hagyjuk is. Inkább mesélj mi van veletek?-Billentett az ajtó felé.
-Barátok vagyunk.-Mosolyogtam szomorúan.
-Átlátok a szitán. Nézd meg tád fog mozdulni 3 napon belül.-Mosolygott Loren.
-Ha így lesz elviszlek vásárolni és mindent én állok.-Nevettem fel halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése