9.rész

Reggel nyúzottan ébredtem és le voltam izzadva. Elmentem a fürdőbe felfrissíteni magam majd a szobámba visszatérve felvettem az előre kikészített ruhám. Egy fekete csőfarmer egy hosszú ujjú sötét póló és egy fekete kardigán egy sötét színű edző cipőt vettem fel hozzá majd bedobáltam a táskámba a könyveket.  Már a bejárati ajtónál álltam mikor Loren futott le a lépcsőn. 

-Mi van veled?-Néztem rá kérdőn.

-Pár perc és készen vagyok.  Várj meg kérlek.-Nézett rám boci szemekkel. 

-Siess.  Megvárlak. -Mosolyogtam rá.  5 perc elteltével teljes készenlétben állt elém. 

-Mehetünk.-Mosolygott.

-Szerinted ma már más lesz? -Kérdeztem hirtelen. 

-Hogy érted? -Torpant meg egy pillanatra. 

-Hát,  hogy más lesz e a közösség most mint eddig? -Kérdeztem mosolyogva. 

-Nem nagyon ismerem a közösségeteket,  de a tegnapi után más lesz a hangulat.-Mosolygott vissza rám. Az út további része csendesen telt csak néha néhai sóhajom hallatszott. Az iskola kapuja előtt megrémültem és hátrálni kezdtem.  

-Mi a baj?-Állt mögém Ricsi mosolyogva. 

-Se... Semmi.-Mondtam összezavarodva. 

-Nastya mi a baj?-Kérdezte Loren is.  Loren kezét megfogtam és arrébb húztam,  hogy  beszéljünk. 

-Trikót tettem be tesihez.  És a vállamat látni fogja Ricsi.-Mondtam kétségbe esetten. 

-Csak pár lila folt. -Vont  állat Lori. 

-Csak pár lila folt.  Mennyünk még át kell öltöznünk.-Sóhajtottam majd bementem az öltözőbe.  Gyorsan átvettem a pólóm s rá vettem a kardigánomat.  Nadrágot nem váltottam mert azt otthon felejtettem. 

-Nastya pulóverben nem tesizhet! -Kiáltott rám a tanár úr.  Levettem a kardigánom s a lelátóra tettem. A vállamat nem takarta semmi. Tudtam,  hogy rossz vége lesz ha ezt Ricsi meglátja így mindig messze voltam tőle, de az óra felénél Niki és Viki odamentek hozzá beszélni,  kicsivel később Ricsi intett nekem,  hogy mennyek oda hozzá. 

-Szia Hercegnő.  Jobban vagy? -Mosolygott rám. 

-Szia.  Persze minden rendben van.-Mosolyogtam én is.  /Csak ne vegye észre a vállamat/ 

-Két teremkört most! -Kiáltott a tesi tanár mire hátat fordítottam és a kezdő csíkhoz mentem.  Ricsivel egyszerre értünk a két kör végére. 

-Mi az ott?-Kérdezte dühösen. 

-Mire gondolsz? -Sejtettem,  hogy a vállamról van szó. 

-Vállad. Ő volt? -Fújtatott. 

-Ez a tegnapi balhé miatt van.  Kérlek ne csinálj semmit.  Ígérd meg,  hogy nem csinálsz semmit.-Mondtam könyörgő tekintettel. 

-Ezek után nem ígérek semmit. -Mondta s beviharzott az öltözőbe. Lehajtott fejjel mentem be az öltözőbe ahol Niki és Viki nevetgéltek.

-Hali Naty. Láttuk a vállad.  Annyira sajnálom ami történt.-Váltottak hirtelen komoly arcra mikor megláttak. 

-Sziasztok. Nem kell sajnálnotok semmi baj nincs.  Délután lefogom kezelni utána majd meggyógyul. -Mosolyogtam. Gyorsan vissza öltöztem és bementem a terembe. Becsöngetéskor Ricsin és Dávidon kívül mindenki a terembe volt. Kezdtem aggódni mikor Ricsi jött a padomhoz és a kezét nyújtotta felém.  Felálltam és elindultam a folyosóra épp az ajtóba álltam mikor utolért.

-Hova megyünk? -Kérdeztem. 

-A fiú öltözőbe.  Ott van Dave is. -Mondta majd elhaladva mellettem megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. 

-Megyek. Csak engedj el. -Húztam el a kezem. Becsuktam magam mögött az ajtót s lehajtott fejjel mentem utána. 

-Minek kellett ennek idejönnie? -Kérdezte flegmán Dávid. 

-Hercegnő mutasd meg a vállad.-Nézett rám Ricsi. Levettem a kardigánom. 

-Nincs rajtam trikó. -Mondtam utalva arra,  hogy nem szeretnék előttük melltartóban állni. 

-Ne nyavalyogj már. Mutasd mit akarsz aztán húzzunk órára. -Mondta Dave levettem a pólóm és hátat fordítottam neki. 

-Ricsi...-Néztem a fiúra, de gombóc keletkezett a torkomban mikor éreztem Dávid érintését a hátamon. 

-Nastya én úgy sajnálom. -Mondta Dave  komor hangon.

-Sajnálhatod is. Miért tetted ezt velem? -Kérdeztem visszavéve a póló.

-Megmondtam távol akartam tartani tőled a többi srácot.-Mondta a szemembe nézve,  megsimítva az arcom. 

-Ne zavarj össze. -Fordultam neki újból háttal. 

-Mennyünk? -Nézett rám Ricsi.  Nem válaszoltam csak bólintottam.  

-Gyere te is.-Néztem Dávidra. 

-Mindjárt.  Szólj a tanárnak,  meglátogatom az igazgatót. -Mondta Dave a másik irányba fordulva.  Ricsi és én bementünk a terembe. Osztályfőnöki óra közepén nem tanácsos kettesben bemenni.

-Hol voltatok? -Kérdezte az osztályfőnök. 

-Csak tisztáztunk pár dolgot. -Mosolygott rám Ricsi. 

-Rendben,  üljetek le. Hol tartottam?  Áh, igen.  A kirándulásra hétfőig lehet hozni a táblán látható összeget. A hátra lévő időben foglaljátok el magatokat.-Mondta az osztályfőnök az asztalához ülve.  Dave csöngetés előtt jött be pár perccel.  Egy papír volt a kezében amit a tanár úrnak adott. Felkapta a táskáját és kiment a teremből. Nem sokkal később Lili jelent meg a terem ajtóban.
-Sziasztok.-Mosolygott.
-Szia.-Köszöntem mosolyt erőltetve az arcomra.
-Mi járatban?-Kérdezte Lori.
-Dave helyett én vagyok az osztály társatok. De az osztálykirándulásra Ő is jön,mert Ő már befizette a pénzt.-Mosolygott.
-De miért tette?-Kérdeztem Lilire nézve. Nagyot sóhajtott majd leült Dávid helyére. 
-Ezek szerint miattad van.-Mondta Loren és Ő is sóhajtott. A nap további része gyorsan telt. Kivéve a hetedik óra. Óra előtt Dávid állt meg előttem.
-Mit szeretnél?-Kérdeztem rá se nézve.
-Tényleg sajnálom, hogy annyira megszorítottam a vállad.-Mondta.
-És azt nem sajnálod, hogy játszottál velem?-Kérdeztem ingerülten.
-Azt sosem fogom.-Mondta flegmán.
-Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?-Kérdeztem könnyes szemmel. Nem válaszolt csak hátat fordított és elment. Ricsi ma maradt velem hetedik órán ami igazából a magyar és a spanyol korrepetálása volt. Lassan telt el, mert nem nagyon tudtam figyelni. Dave járt a fejembe és a kérdés amit feltettem neki.
-Hercegnő minden rendben van?-Kérdezte Ricsi kiérve a suliból.
-Dávid felkeresett óra előtt. Bocsánatot kért a vállam miatt. Ezek után feltettem neki egy kérdést de nem válaszolt.-Mondtam elhalkulva a végére.
-Figyelj, minden meg fog oldódni. Bízol bennem?-Kérdezte mosolyogva.
-Reménykedem benne, igen bízok benned.-Mosolyogtam vissza rá majd megöleltem. A válla felett átnézve megpillantottam Carlos autóját.
-Mit keres itt Carlos?-Toltam el magamtól Ricsit.
-Nem hívtad?-Kérdezett vissza.
-Nem. Nem tudja meddig vagyok ma suliban.-Mondtam majd hirtelen a boldogság lett úrrá rajtam. Los kocsijából apa szállt ki mosolyogva. Nem teketóriáztam oda futottam hozzá.
-kislányom.-Ölelt meg hirtelen.
-Szia apa. Hogy-hogy itt?-Kérdeztem mosolyogva.
-Te mondtad. Hiányzom és, hogy jöjjek.-Mondta nevetve.
-Tényleg.-Csaptam a homlokomra.
-De nem hiszek neked.-Váltott komolyra.-Mi a baj? Mikor 2 hétig voltál Párizsban akkor sem mondtad nekem, hogy hiányoztam.-Mondta a szemembe nézve.
-Otthon elmondom. Gyere bemutatom az egyik osztálytársamat.-Mosolyogtam még mindig apára.
-Jó napot kívánok.-Köszönt Ricsi illedelmesen.
-Szia. James Maslow vagyok. Nastya apukája.-Nyújtott kezet apu.
-Blahen Richárd vagyok. Nastya osztálytársa és legjobb fiúbarátja.-Fogott kezet apával.
-Nastya mennyünk haza.-Mosolygott rám apa.
-Rendben. Szia Ricsi.-Intettem a fiúnak mosolyogva.
-Holnap Hercegnő.-Nevetett majd elindult haza.