41.rész

-Háló?-Szóltam bele a készülékbe.
-Hol a fenében vagy? Nem úgy volt hogy pihensz?-Kérdezte a dühös testvérem.
-De úgy volt. Csak kijöttem kiszellőztetni a fejem.-Mondtam.
-De az is biztos hogy nem a  bejárati ajtón mentél.-Mondta.
-Kimásztam az ablakon.-Vontam meg a vállam.
-Nem vagy normális. És ha leesel?-Kérdezte.
-Nyugi kapaszkodtam.-Mondtam mosolyogva.
-Akkor gyere haza. Most.-Mondta apáskodóan.
-Nem. Majd megyek ha kiszellőztem.-Mondtam majd kinyomtam és zsebre vágtam a telefonomat. És akaratom ellenére elindultam haza. Nem néztem előrre csak a földet kémleltem. Úgy 10 perc séta után már az ajtó előtt álltam és filóztam hogy be mennyke vagy ne mennyek. De döntésra jutottam. Óvatosan megfogtam a kilincset vettem egy mély levegőt majd kifújtam. Lenyomtam a kilincset és gyorsan felfutottam a lépcsőn egyenest a szobámba. Bevéktam magam mögött az ajtót majd neki támaszkodva a földig csúsztam. És akkor jöttem rá teljesen hogy mit tettem. Találkoztam azzal a srácca akit szerettem és nem merek találkozni azzal a sráccal akit szeretek.
-Ennek fordítva kéne lennie.-Mondtam suttogva.
-De te döntöttél így.-Kavart be a belső hangom.
-Jajj. Mert te mindent tudsz.-Álltam fel dühösen a földről.
-Én vagyok te .Te vagy én. Ha én tudok valamit akkor te is.-Mondta.
-Nyögd ki mit akar.-Mondtam. Majd a választ is hangosan mondtam.
-Azt hogy szakíts Carlos-sal és élj boldogan Emett-el.-Mondtam majd a szám elé kaptam a kezem és sírni kezdtem. Mindent tönkre tesz ez a belső hangom. De a belső hangom lényegében én vagyok. Istenem én magam teszem tönkre az életem.  Kinyitottam az ajtóm és Carlos-sal találtam szembe magam.
-Szia.-Köszönt.
-Szia. Bocsi de Logan-nel kell ebszélnem.-Mondtam majd kikerültem és lementem.
-Bella beszélnünk kell.-Állt elém Emett(???)
-Hogy kerülsz ide?-Kérdeztem meglepődve.
-Beszéltem Carlos-sal vagy kivel.-Mondta.
-Mit mondtál neki?-Kérdeztem kicsit dühösen.
-Azt hogy az enyém vagy. És hogy nem szereted már.-Mondta mosolyogva.
-Most vedd le arról a mocskos pofádról a mosolyt vagy én ütöm le neked.-Kiáltottam rá egyre mérgesebben.-És ki a franc mondta neked hogy én nem szeretem Őt? Ő sokkal jobb ember mint te. Te minden egyes ribanccal összejössz. Tudod mit? Felejts el.-Mondtam.
-Téged vagy a csókot?-Kérdezte még mindig mosolyogva.
-Mind a kettőt és a mosolyod illeti.-Mondtam majd behúztam neki egyet.-Puhány vagy. Te vagy a világ legpuhányabb embere.És most húzz a francba.-Mondtam majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam neki.
-Nem most hallottál rólam utoljára.-Mondta.
-Te se rólam.-Mondtam majd bevágtam az ajtót.Majd mikor hátra fordultam Logan arcát pillantottam meg.
-Büszke vagyok rád.-Mondta majd megölelt.
-De én nem vagyok az magamra.-Mondtam.-Most el kell intéznem valamit.-Mondtam majd elengedett és én elindultam fel a lépcsőn. Carlos épp akkor jött velem szembe és amikor mellém ért csak megfogtam a kezét és a másik irányba húztam. Bementünk a szobámba és becsuktam az ajtót.
-Mit akarsz?-Kérdezte.
-Megmagyarázni ezt az egészet.-Mondtam.
-Nem vagyok rá kíváncsi.-Mondta majd az ajtó felé vette az irányt.
-Adj egy percet.-Mondtam.
-Jó de csak egy perc.-Fordult vissza.
-Figyelj én nem mondtam neki semmi olyat hogy már nem szeretlek. Csak azt mondtam hogy nem tudom mi tévő legyek az egyik felem azt akarja hogy veled a másik azt hogy nélküled. És ez annyira összezavar.-Mondtam.
-Ennyi?-Kérdezte.
-Nem. Van még egy csomó dolog amit el kell mondanom.
-Bocs. De lejárt az egy perc.-Mondta majd kiment és becsapta az ajtót.
-Bassza meg az élet.-Mondtam majd a fejem a falba kezdtem verni. Amire James jött be a szobámba.
-Mit csinálsz te lány?-Rakta a falra a kezét hogy ne tudjam beleverni a fejem. Nem mondtam semmit csak sírva rápillantottam. 

-Mond el mi a baj kicsi lány.-Mondta majd leült az ágyra. Én meg mellette foglaltam helyet.
-Minden az én hibám. Az hogy beléd szerettem. Hogy Logan a rokonom. Hogy Carlos nem egyszer összetört és én is őt. És az hogy apa meghalt. Meg az hogy Jo belépett az életembe meg ez az Emett-es ügy is itt van a nyakamon.-Mondtam.
-Miért lenne a te hibád?-Kérdezte.
-Mert ha nem megyek el arra a hülye koncertre akkor nem lenne ez hogy most itt vagyok és sírok mert Carlos nem akar végig hallgatni.-Mondtam.
-Nem a te hibád. A sors akarta ezt.-Mondta.
-Igen ahogy azt is hogy ne legyek boldog. És hogy egy vén cicás nőként halljak meg.-Mondtam.
-Honnan tudod mit hoz a jövő ha elakadtál a múltba?-Kérdezte.
-Ezt is jó embertől kérdezed.-Mondtam.
-Miért?-Kérdezett újból.
-Mert egy nokedli vagyok. Egy nagy balfasz dele gondokkal.-Mondtam.
-Nokedli?-Kérdezett mosolyogva.
-Igen. Egy nokedli. Vagyis hülye.-Mondtam.
-Azért az már túlzás hogy hülye vagy. Csak furcsán normális.-Mondta.
-Ja. És te se vagy egó manó csak szereted látni magad.-Mondtam
-Jó akkor most nyugodj le. Kezdesz kicsit cinikus lenni.-Mondta.
-Bocsi.-Mondtam még mindig könnyezve.
-Még mindig sírsz? Azt hittem már le tudtál nyugodni.-Mondta majd megtörölte az arcom a pólójába és megölelt.
-Kár a pólódért.-Mondtam kicsit mosolyogva.
-Van még ott ahonnan ez jött.-Vonta meg a vállát.
-Igaz barát vagy.-Suttogtam.
-Te is.-Mondta mosolyogva.
-Ez nem fura egy kicsit amúgy?-Kérdeztem.
-Miért lenne az?-Kérdezett vissza.
-Mivel az ex-em vagy és pont te vagy a legjobb barátom is.-Mondtam.
-Nem.Egyáltalán nem furcsa.-Mondta majd elnevette magát.
-Tudtam hogy furcsa.-Nevettem én is.
-Amiért ilyen boldog vagy elviszlek fagyizni.-Mondta.
-Ilyenkor?-Néztem az órára.
-Nincs is olyan késő.-Mondta.
-Mindjárt éjfél.-Mondtam komolyan.
-Akkor megnyitom a Maslow fagyizót.-Mondta.-5 perc múlva gyere a konyhába.-Mondta és kiment.
-Oké!-Kiáltottam utána.Majd eltelt az 5 perc és lementem. De nem fagyizásról volt szó. Hanem egy gyertya fényes vacsiról.-Nem úgy volt hogy...-Akartam kérdezni de akkor megláttam hogy Jo beszél Carlos-sal.
-Figyelj. Muszáj vele megbékélned. Nem lesz így jó ha külön vagytok.-Mondta Jo.
-De én nem fogok a te kedvedért kibékülni vele.-Mondta Los.
-Hát erről szól hogy ki akartok minket békíteni?-Kérdeztem James-től.
-Igen de Bella nektek is jobb ha együtt vagytok.-Mondta.
-Persze mert te mindent tudsz.-Mondtam majd felrohantam a szobámba.
-Bejöhetek?-Kérdezte Carlos az ajtóból.
-Mit akarsz?-Kérdeztem.
-Beszélni veled.-Mondta.
-Gyere.-Mondtam majd bejött és becsukta az ajtót.
-Hiszek neked.-Mondta.
-Ja. Persze. Ki mondta hogy higgyél nekem? Talán James vagy Jo?-Kérdeztem az ágyon ülve.
-Na jó. Jo mondta hogy mondjam ezt. De akkor is miért volt hogy vele találkoztál engem meg kerültél?-Kérdezte.
-Nem tudom. Kellett valaki akivel tudtam beszélni. De azt nem hogy őszintén is bevallja hogy szeret. És amikor megcsókolt én közöltem vele hogy együtt vagyok veled és hogy hadjuk ezt az egészet.-Mondtam.
-Akkor miért mondta hogy már nem szeretsz?-Kérdezte.
-Mert egy belső hang azt mondja hogy jobb nélküled mint veled. De én úgy érzem hogy inkább veled mint nélküled.-Mondtam.
-Ugye tudod hogy szeretlek?-Kérdezte.
-Mondanám hogy igen. De a mai után nem nagyon tudom hogy mit válaszoljak.-Mondtam.
-Akkor nem kell válaszolnod. Csak várj.-Mondta majd közelebb jött és megcsókolt.