40.rész.

-Mert nektek titokban kell összejönni.-Mondta Logan.
-Ahogy mondod.-Bólintottam mosolyogva.
-És miért is akartátok titokban tartani?-Kérdezte James.
-Nem is tudom. Talán azért mert nem rég mondtam neki vagyis Jo-val üzentem neki hogy örökkön örökké végleg vége. És kiborultatok volna.-Mondtam.
-Hát én így is felkaptam a vizet.-Mondta Logie.
-Akkor hűtsd le magad.-Mondtam majd kitoltam a kertbe és belelöktem a medencébe.-Jobb már?-Kérdeztem nevetve.
-Nagyon.-Mondta ő is nevetve.
-Akkor jó.-Mondtam majd elindultam be a házba amikor hirtelen Logan hátulról átkarolt és engem fogva vissza ugrott a medencébe.
-Ez nem fair.-Mondtam morcosan.
-Le kéne hűtened magad.-Mondta majd lenyomott a víz alá.
-Köszi. Már rég le lettem hűtve.-Mondtam majd kimásztam a medencéből.És bementem átöltözni.
-Mi történt veled?-Állt elém Carlos mikor mentem volna fel a lépcsőn.
-Az az édes drága bátyuskám lehűtött. Mivel én is lehűtöttem őt.-Mondtam bosszúsan.
-És legalább vissza kaptad.-Mondta a hátam mögül Logie.
-És te legalább kétszer csobbantál.-Mondtam mosolyogva majd felrohantam a lépcsőn a szobámba. És ott is ragadtam. Mivel semmi kedvem nem volt lemenni. Ledőltem az ágyra és gondolkozni kezdtem hogy min azt nem tudom.
-Bella nem jössz le közénk?-Jött be Jo.
-Nincs erőm, se kedvem.-Mondtam majd fel ültem.-Szerinted jól döntöttem?-Kérdeztem.
-Miben? Hogy vissza mentél Los-hoz?-Kérdezett vissza.
-Ühüm.-Mondtam kisgyerekesen.Majd Hanna leült mellém.
-Figyelj a szívedre hallgass. Ha üzen azt rögtön észre fogod venni.-Mondta.
-Azt hiszem....-Kezdtem bele de elcsuklott a hangom majd sírni kezdtem.
-Nyugi. Minden rendben lesz.-Mondta majd megölelt.
-Csak nem tudom hogy mi a jó. Ez ilyen se veled se nélküled érzés.-Mondtam.
-Hidd el átérzem amit te érzel.-Mondta. Majd fel állt és ki ment.
-Ne hazudj nekem.-Mondtam.
-Nem hazudok. Ha hazudnék akkor egy nokedli lennék.-Mondta mosolyogva.
-Nokedli?-Kérdeztem.
-Más szóval hülye.-Mondta majd kiment.
-Nokedli.-Mondtam halkan majd mosolyogva újból végig terültem az ágyon.-Na most mond meg mi legyen ha már egyszer kiosztottál.-Szóltam magamhoz.
-Carlos nem hozzád való csak ezt tudom mondani. Hagyd hogy boldog legyen Alexával.-Mondta  a belső hangom.
-Azt mond meg nekem hogy miért vitatkozok magammal? Mivel nem tudom elengedni.-Mondtam.
-Te is megmondtad ez egy se veled se nélküled kapcsolat. És ha szerinted ez olyan akkor engedd el. Ha vissza jön hozzád mindig is a tiéd volt, ha nem akkor soha nem volt a tiéd és nem is lesz.-Mondta.
-Saját magamnak adok tanácsokat hát ez király.-Mondtam. Pár perc múlva újból szóltam.-Na ilyenkor persze nem szólsz vissza.-Üvöltöttem le tulajdon képen magamat.
-Minden rendben?-Jött be Logan.
-Nem semmi.-Mondtam majd fel álltam és szó szerint a nyakába ugrottam majd sírni kezdtem.-Segíts.-Mondtam pár szót  alig érthetően.
-Mi a baj?-Kérdezte majd elkezdte letörölni a könnyeimet.
-Az élet. Miért ilyen nehéz?-Kérdeztem és egyre több könny hagyta el a szemem.
-Ne sírj.-Mondta majd védőn megölelt. Azt sugalva ''Bármi történjék én itt leszek,,.
-Segíts nekem.  Mi tévő legyek?-Kérdeztem kicsit nyugodtan.
-Miben kell az én semmit nem érő segítségem?-Kérdezte.
-Légyszíves most komolyan beszélek.-Mondtam egy kis mosollyal az arcomon.
-Na akkor komolyan. Mi a baj?-Kérdezte.
-Nem tudom hova tenni ezt a Carlos-os ügyet. Én úgy érzem hogy ez se vele se nélküle kapcsolat.-Mondtam.
-Ha se vele se nélküled kapcsolat akkor nézd meg melyiket bírod tovább sírás nélkül és akkor a szíved is bele egyezik abba hogy igen is. Ez ilyen kapcsoltat ezt kell elfogadni.-Mondta.
-Köszönöm.-Mondtam majd megöleltem.
-Egy tesóért bármit. És ma beszélsz vele vagy majd legközelebb?-Kérdezte.
-Azt hiszem legközelebb.-Mondtam majd hátra dőltem az ágyon.
-Pihenj. Rendben?-Kérdezte.
-Persze.-Néztem fel egy pillanatra.
-Én most lemegyek. És aztán tényleg pihenj.-Mondta majd elhagyta a szobát.
-A francokat pihenek.-Pattantam fel majd írtam egy SMS-t Emett-nek.
"tudnánk ma találkozni? U.I.: LA-be vagyok már.,,
Pár perc múlva jött a válasz. Így készülődni kezdtem mivel ő is itt van és találkozunk 20 perc múlva a parkba.Kimásztam az ablakon majd nagy nehezen lemásztam.És elindultam a park felé.
-Szia.-Ölelt meg mikor oda értem.
-Szia. Régóta vársz?-Kérdeztem.
-Úgy 2 perce vagyok itt.-Mondta.
-Mit érzel irántam?-Kérdeztem a földet nézve.
-Őszintén?-Kérdezte.
-Ahogy akarod.-Mondtam.
-Őszintén. Szerelmes vagyok beléd.-Mondta majd felkaptam a fejem és az arcát kezdtem nézni.
-Tényleg őszinte volt?-Kérdeztem.
-Igen. Az a csók. Mintha igazi lett  volna és nem egy kamu csók.-Mondta majd közel hajolt és megcsókolt.
-Ezt nem szabadott volna.-Sütöttem le a szemem.
-Miért?-Kérdezte.
-Mert Carlos-sal újra együtt vagyunk. Sajnálom.-Mondtam.
-Értem. Akkor és sajnálom a csókot.-Mondta.
-Nem a csók a baj. Hanem ez az egész.-Mondtam.
-Hogy érted?-Kérdezte.
-Úgy hogy egy szoknya két nadrág párosítás. Én és te meg Carlos meg minden.-Mondtam egyre jobban összezavarodva.
-Most mi van? Össze zavarsz nem csak engem hanem magadat is.-Mondta.
-Az van hogy nem tudom hogy hogy a jobb vele vagy nélküle veled vagy nélküled. És ez így kiakasztó.-Mondtam ki egy levegővel.
-Nagy tüdőd van. És mi az hogy vele vagy nélküle velem vagy nélkülem?-Kérdeztett ismét.
-Ne értetlenkedj már.-Mondtam amjd megcsókoltam.-Ezt jelenti.-Mondtam a csók után.
-Szeretsz?-Kérdezte.
-Nem vagyok benne biztos. Én semmiben nem vagyok biztos.Kivéve abban amiben igen de nem vagyok semmiben se biztos.-Mondtam.
-Na ezt jól elmondtad. Hívj ha van valami. Nekem mennem kell.-Mondta majd homlokon puszilt és elment.
-Szia.-Köszöntem suttogva miközben néztem ahogy elmegy.-Mi ütött belém?-Kérdeztem a homlokomra csapva.
-Megtaláltad a szerelmed.-Mondta a belső hang.
-Te csak maradj kuss-ba.-Mondtam majd leültem egy padra.
-Ha te akarod. De én csak az igazat mondom.-Mondta majd eltűnt. Úgy beszélek magammal mintha én lennék az egyetlen aki megérti a problémám és senki más. Gondolataimat a telefonom szakította félbe.