39.rész

*Valóság*
-Neeee!-Riadtam fel álmomból.
-Mi a baj?-Kérdezte Logan aki épp akkor lépett be a szobámba.
-Csak.....Csak egy rém álom.-Mondtam majd egy könny futott végig az arcomon. Amit gyorsan le is töröltem, hogy észre ne vegye.
-Miért kiáltottál?-Kérdezte Carlos.
-Csak rosszat álmodtam.-Mondtam majd vissza feküdtem és a plafont kezdtem nézni.-Amúgy tegnap hogy aludtatok?-Kérdeztem.
-Carlos az ágyadon és én a földön.-Mondta Logan.
-Akkor ugyan úgy fogtok aludni csak én is itt leszek.-Mondtam majd befeküdtem a fal felőli oldalra.
-És nem lesz baj?-Kérdezte Logan.
-Nyugi. Már kibékültünk.-Mondtam majd a megvártam míg Carlos lefekszik mellém és hogy Logan helyet foglaljon a matracon. Majd lekapcsoltam a villanyt.
-Logan már alszol?-Kérdeztem meg úgy fél óra múlva. De semmi válasz.
-Én még fent vagyok.-Súgta a fülembe Carlos.
-Szerinted miért kérdeztem meg Logie-t hogy alszik-e?-Kérdeztem majd megcsókoltam.
-Most már értem.-Mondta majd megölelt. Olyan jó volt két nap után újra vele aludni kimondhatatlan.
-Bella ébredj.-Keltegetett Logan
-Hagyjál aludni.-Mondtam majd a fejemre húztam a takarót.
-Amúgy Carlos lent vár.-Mondta és én rögtön felébredtem rendesen és elmosolyodtam.
-Mond neki hogy ha valamit akar akkor jöjjön fel. Nem fogok felkelni olyan könnyen.-Mondtam.
-De délután megyünk haza.-Mondta.
-Az előtt fogok csak felkelni.-Mondtam.
-Mennyivel?-Kérdezte az ágyamra leülve.
-Kb. Egy órával előtte.-Mondtam és teljesen be bugyoláltam magam.-És most hagyj békén álmos vagyok.-Mondtam.
-Nem csak álmos. Hanem nyűgös is.-Mondta majd kiment.
-Miért nem jössz le?-Jött be kb. 20 perc múlva Los.
-Álmos vagyok és nyűgös.-Mondtam kibújva a takaró alól.
-Na ezen könnyen segíthetünk.-Mondta majd lefeküdt mellém az ágyra majd szembe fordult velem és megcsókolt. A csók után rögtön mosolyogni kezdtem és erőt vettem magamon és fel álltam.
-Most pedig vissza.-Mondtam majd mint egy fa eldőltem az ágyon.
-Na ez a lelkesedés se tartott sokáig.-Mondta mosolyogva.
-Mert a csók se.-Mondtam.
-Jajj. Ne légy ilyen öltözz és gyere le.-Mondta kis kutyus szemekkel.
-Na jól van.-Mondtam majd ismét fel tápászkodtam és mint egy zombi elindultam a fürdő felé. 20 perc után jöttem ki.
-Na így már jobban festesz.-Mondta.
-Köszi.-Mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.
-még 2 óra ás indulunk.-Szólt fel Logan.
-Miért van ennyire bezsongva?-Kérdeztem.
-Nem tudom.-Mondta Carlos majd elment. Gyorsan felöltöztem és én is lementem.
-Úgy látszik mégse indulás előtt kelsz fel.-Mondta mosolyogva.
-De még indulás előtt van.-Mondtam majd kinyújtottam rá a nyelvem.
-Na ebben igazad van.-Mondta majd ő is kinyújtotta a nyelvét.
-Jól van hagyjátok abba.-Szólt közbe anya.
-Én már befejeztem.-Mondtuk egyszerre.
-Remélem. Na gyertek enni.-Mondta anyu majd helyet foglaltunk az asztalnál és elkezdtünk enni. De ez nem a megszokott csendes evés volt. Ülés "rend" úgy volt hogy anya Logan-nal szembe én pedig Los-sal szembe. Na ebből következett a sok nevetés. Carlos folyton engem nézett és amikor én rá néztem ő elkapta a fejét. Amin ok nélkül nevetni kezdtem. Elkaptam az öt percet. Kis idő múlva már fel kellett állnom az asztaltól és elhagyni az ebédlőt olyan szinten nevettem. De nem tudom miért. Amikor Carlos elkapta a fejét egyre több hülyeség jutott az eszembe amin nevetnem kellett. Aztán csak elég volt az hogy rá nézzek. Kb, fél óra múlva fejezték be a kajálást a többiek és én még mindig nevettem.
-Bella jól vagy?-Kérdezte Logan.
-Azt hiszem már kezdek lenyugodni.-Mondtam egyre nyugodtabban.
-Akkor edd meg az ebéded.-Mondta anya a konyhából. Vissza mentem és leültem megenni azt amit ott hagytam. Mikor végeztem elmostam a tányérokat. Mivel rám maradt a mosogatás. És már csak fél óra volt indulásig. Elköszöntem telefonon Edward-tól majd a srácok is elköszöntek tőle. Anya kivitt a reptérre és tőle is búcsút vettünk majd felszálltunk a gépre és vártuk az indulást. Úgy ültünk hogy Én voltam "beszorítva,, a két srác közé. Carlos folyton Logan-t figyelte hogy mikor nem néz ránk és akkor mindig a kezem fogta. Szeretem a titkokat. Egész úton ezzel szórakoztunk Carlos-sal. Így gyorsan elment az út. Meg persze a nevető görcsöm is előjött. De csak miután márt leszálltunk és a bőröndjeink is meglettek. 
-Na és hogyan tovább?-Kérdeztem.
-Taxival megyünk.-Mondta Logan azzal leintett egyet. Bepakoltuk a táskáinkat majd beültünk a kocsiba és már úton is voltunk hazafelé. Ülés "rend,, az úgy volt hogy elöl Logan hátul pedig én és Carlos. 10 perc alatt haza kocsikáztunk. Majd Logie intézte a taxit és bementünk. Elől mentek a fiúk utánuk én.
-Mi lenne ha én a kertből mennék be?-Kérdeztem.
-Oké akkor mi mindenkit a nappaliba hívunk hogy fel tudj menni az álom szobádba.-Mondta majd beléptek az ajtón. Én padig a hátsó kapuhoz mentem és szépen besurrantam amíg ők beszélgettek. Kipakoltam a cuccaimat és ledőltem az ágyra.
-Bejöhetek?-Kérdezte valaki.
-Gyere.-Mondtam majd felültem az ágyon. 
-Nem költözöl vissza hozzám?-Kérdezte Los.
-A többiek még nem tudják.-Mondtam majd megöleltem.
-Tényleg. És muszáj titkolóznunk?-Kérdezte.
-Én szeretem a titkokat. Főleg ha én is benne vagyok.-Mondtam mosolyogva.
-Rendben.-Mondta. És megcsókolt.
-Ti együtt vagytok?-Kérdezte valaki dühösen az ajtóból. Vagy inkább valakik.
-Liz. Jo. Ezt ne mondjátok senkinek kérlek.-Kérleltem őket.
-És mióta?-Kérdezte Hanna.
-Tegnap óta. De ezt senkinek soha.-Mondta Los.
-Logan tud róla?-Kérdezte Liz.
-Most már tud.-Szólt Logie a hátuk mögül.
-Akkor mindenki le a nappaliba.-Mondta Johanna.-Ezt át kell beszélnünk.-Hagyta el mindenki a szobát.
-Sziasztok.-Köszöntem a lent ülő népnek.
-Szia Bella.-Köszöntek egyszerre.
-Figyeljen most mindenki. Én és Carlos újra együtt vagyunk. Tegnap délután békültünk ki és titokba akartuk tartani de nem sikerült.-Mondtam.
-Akkor azért voltatok olyan furcsák.-Mondta Logan.
-Igen és Los miatt volt az a sok nevető görcsöm is.-Mondtam mosolyogva.