3.Rész

Az egy dolog, hogy elindultam a magam útjára így este. De az, hogy fagalmam sem volt merre tovább miután az utca végére értem az kicsit felduhített. Elszöktem az ideiglenes szülőktől, mert apám nem volt hajlandó otthon hagyni egyedül egy hétig. Gondolkodásom után elindultam valami Enkeri utcán. Kiabálást hallottam magam mögött így néha-néha hátra pillantottam, mert féltem hogy Carlos és Alexa jön utánam, de nem. Egy csapat körübelül velem egyidős emberek jöttek. Lelassítottam lépteimet hátha értem mit mondanak és értettem is belőle nem is keveset.
-Te! Te lány! Állj már meg hadbeszéljünk egy kicsit!-Kiáltotta az egyikőjük. Megálltam egy pillanatig mikor egy újjabb mondatot értettem meg.
-Milyen hülyén néz ki egyedül ahogy ott áll!-Hallottam egy lány hangját így lépkedni kezdtem.
Nem akartam hallani többet így egyre gyorsabban léptem.
-Nézd  hogy, hogy megy abba a tűsarkúba. Ki fogad velem, hogy elesik benne?-Kérdezte egy lány, de nem az aki előbb. Aki fogadni akart arra, hogy elesem annak a hangja kicsit magasabb hangja volt, mint aki elsőnek kötött belém.
-Hagyjátok már! Mi hárman vagyunk ti ketten kell még egy lány a társaságba.-Mondta egy fiú.
-Lassíts kérlek.-Hallottam egy mélyebb fiú hangot. Valamiért a hang hallatán kihagyott egy ütemet a szívem és megálltam, majd hátra fordultam.
-Szia. Én Erik vagyok.-Mondta mosolyogva a fiú aki leállította a lányokat.-Ő itt Viki és Niki.-mutatta be a két lányt aki piszkált engem.
-Én Dávid vagyok. De jobban szeretem ha Davenek szólítanak.-Mondta a telefonját nyomkodva az egyik srác. Ő nem kiáltott utánam.
-Ricsi vagyok.-Nevetett a srác aki kérte, hogy lassítsak. És újból kihagyott a szívem egy ütemet. Az utcai lámpák fényében láttam az arcát. Magával ragadott annyira, hogy elfelejtettem hirtelen magyarul (apa otthon tanított és ha itt lenne akkor most is tanítana).
-My name is Nastya.-Mondtam hirtelen a csillogó tűsarkúm orrát nézve.
-Ohh, te nem magyar vagy. Mit akartok ha nem is magyar?-Kérdezte Niki de lehet, hogy Viki volt.
-Nyugi mindjárt kitalálok valamit.-Mondta Dave majd bötyögni kezdett a telefonján. Körübelül 4 perc elteltével hallottam egy női hangot a telefonjából. Naná, hogy a Google fordítót használta.
Nem válaszoltam a kérdésre csak nevetni kezdtem, majd megszólaltam magyarul.
-Rosszul írtad be.-Nevettem lehajtott fejjel.
-Mégis tud magyarul.-Mondta Erik a lányoknak.
-Igen tudok, apukám szokott tanítani.-Mondtam mosolyogva. Bár azt nem látták mivel még mindig a cipőmet néztem.
-Légyszíves nézz fel. Vagy ennyire érdekes a cipőd?-Kérdezte Erik.
-Nem érdekes. Már vagy egy hónapja megvan.-Mondtam majd felemeltem a fejem.
-Ne máár!-Kiáltott egyet Niki.
-Mi az?-Kérdeztem.
-Ez tényleg az a cipő?-Kérdezte én meg megértettem mit akar kérdezni. Apa mindig a legújabb cipőket veszi nekem és a legelső darabokat. Majd miután én megkaptam azután fél évre szoktak megjelenni a boltokban és a világ minden részén. 
-Igen ez az a cipő.-Nevettem el magam.
-Milyen cipő?-Kérdezte Ricsi.
-Ami még csak 5 hónap múlva fog megjelenni a boltokban.-Mondtam mosolyogva.
-Még annyi idő?-Kérdezte Viki.
-Igen. Apu mindig megveszi a legelső darabot, hogy tudassa velem, hogy mennyire szeret.-Mondtam kicsit elszomorodva.
-Ki az apukád? Nekem is ilyen apa kell.-Mondta Niki ugrándozva.
-Ne kelljen neked ilyen apa. Nem éri meg.-Mondtam, majd eszembe jutott amikor mikor anya elhúnyt és apu sokáig nem csinált semmit csak a házban pakolászott és anya holmiját dobálta ki az udvarra. Felemeltem a fejem az égfelé és behúnytam a szemem elne sírjam magam.
-Minden oké?-Kérdezte Dave.
-Persze.-Mondtam vissza zökkenve a jelenbe najd egy halvány mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Akkor még egyszer megkérdezem. Miért ne kelljen ilyen apa nekem?-Kérdezte Niki mosolyogva.
-James Maslow az apukám. Anyukám halála után nem volt senkim apa is csak azzal törődött, hogy mindent kidobáljon ami anyura emlékezteti. Én meg este kimentem és összeszedtem, majd a gardróbomba tettem. Sokáig egyedül éltem úgymond. Suli után röktön mentem és dolgoztam, hogy enni tudjak valamit otthon, mert apa szóba sem állt velem.Romlottak a jegyeim én írtam alá minden hivatalos lapot apa helyett. Sorolnám még de nincs értelme. Azért vagyok magyarországon,mert elkellett utaznia.-Mondtam majd letöröltem az arcomról néhány könnycseppet.
-Sajnálom.-Mondta Niki, majd megölelt. Viki is csatlakozott az ölelésbe a fuúk inkább csak nézték mi történik. Ricsivel találkozott a tekintetünk, majd egy "sajnálom"-ot olvastam le a szájáról.
Hirtelen csörögni kezdett a mobilom így a lányok elengedtek.
-Halló?-Szóltam beli miután felvettem.
-Nastya hol vagy?-Kérdezte Carlos.
-Kijöttem egy kicsit sétálni, mert fáj a fejem. Nemsoká otthon vagyok.-Mondtam mosolyogva.
-Rendben. Siess, mert Alexa már Jamest akarta hívni.-Mondta Carlos aggodóan.
-Ne Őt semmi képpen ne hívjátok ilyenkor! Nem értené meg, hogy miért van ez mindig. Kérlek csak még had sétáljak 2 órát.-Mondtam komoly arccal.
-Egy és fél óra múlva itthon találkozunk.-Mondta Carlos majd letette.
-Ki volt?-Kérdezte Erik.
-Az ideiglenes apukám. Másfél órát lehetek még kint. Aztán haza kell mennem.-Mondtam mosolyogva.
-Az kevés.-Mondta Viki.
-Dehogy is. Inkább sok.-Mondtam nevetve.-Los Angelesben mindig félórákat sétálhattam csak. Apa mindig rájött és hívott, hogy menjek haza.-Mondtam mosolyogva.
-Értem. Mi megyünk egy discoba. Majd még találkozunk.-Mondta Ricsi mosolyogva.
-Remélem. Sziasztok.-Mondtam majd elindultak. Ricsi kézen fogva ment Nikivel, Erik pedig Vikivel. Dave akkor single. Vagyis azt hiszem. Néztem egy darabig utánuk, majd mikor nagy nevetésben törtek ki én haza felé indultam. De mivel rájöttem, hogy van még majdnem másfél órám utánuk futottam.
-Mondtam, hogy még találkozunk.-Nevetett Ricsi.
-Én tudtam is.-Mondtam mosolyogva. Dobtam egy sms-t Carlosnak. Nehéz eset vagyok. 
Ez állt az sms-ben:
 Szia! Éjfélre otthon vagyok. Puszi Nastya.
U.i.:Nehéz eset vagyok!!
Majd zsebre végtam a telóm és némán mentem a többiekkel a szórakozó hely felé. Majd hirtelen megtorpantam. Nem tehetem ezt nem lehetek ennyire hülye, hogy kihúzom a gyufát már az első nap.
-Nem jössz?-Kérdezte Ricsi megállva a sor végén. Én csak bólintottam, majd sarkon fordultam és elindultam haza. Mostmár 100% hogy nem fordulok vissza a disco felé. 
-Mi van kicsilány? Miért riadtál meg?-Kérdezte Ricsi utánam futva.
-Nem tehetem ezt Carlossal és Alexával, hogy első este kihúzom a gyufát.-Mondtam a földet nézve. Félek ránézni!!!!
-Nézz rám.Haza kísérlek és mondom, hogy az én hibám volt. Oké? Visszajössz akkor?-KÉrdezte mosolyogva ránéztem és megráztam a fejem.
-Nem megyek be oda semmi áron.-Mondtam majd újból a földet néztem.
-Azért még haza kísérlek.-Mondta mosolyogva majd kiáltott a sorban állóknak, hoyg hazakísér aztán visszajön. 
-Ha elmész vele kösztünk vége!-Kiáltott vissza Niki dühösen.
-Sziasztok.-Mondta majd elindult.-Ne jössz?-Kérdezte mosolyogva.
-De megyek.-Mondtam majd utánna siettem.-Akkor mot mi van veled és Nikivel?-Kérdeztem megszüntetve a csendet.
-Semmi. Holnapra már megbékél.-Mondta nevetve.
-És ha mégsem? Mert annyira féltékeny egy másik lány miatt?-Kérdeztem a földet nézve.
-Ez nála minden napos.-Mondta mosolyogva. Néha-néha egy gyors pillantást vetettem rá mosolyogva.
-Innen már megyek egyedül. Menny csak vissza hozzájuk.-Mondtam az utcánkba érve.
-Nem mehetsz egyedül ilyen későn. Amúgy nem fejeztem be az előző mondatom. Kimaradt belőle, hogy nála ez minden napos, hogy ha egy ilyen szép lány néz rám  mint te.-Mondta a szemembe nézve én meg éreztem, hogy kicsit melegem lett és éreztem az arcomon, hogy kezdek elvörösödni.
-Köszi. De innen tényleg egyedül megyek. Béküljetek ki.-Mondtam majd elindultam. Lépéseket hallottam mögülem. Nem adja fel.
-Én mondtam. hogy haza kísérlek mondta beérve engem.
-Rendben. A kapuig kísérsz aztán mész és beszélsz a barátnőddel.-Mondtam a fejem csóválva.
-Rendben.-Mondta, majd a kezét nyújtotta felém, hogy fogjam meg, de nem fogtam meg a kezét inkább zsebre tettem a kezem. 
-Na most pedig menj megvárom amíg kiérsz az utcából.-Mondtam mosolyogva.
-Rendben. Szia.-Mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Mosolyogtam, mint a tejbe tök, majd megvártam míg elfordul és bementem a házba.
-Itthon vagyok.-Mondtam halkan.
-Nem úgy volt hogy éjfélkor jössz?-Kérdezte Alexa.
-De igen. Aztán rájöttem nem fogok ilyen lenni veletek. Sajnálom, hogy szó nélkül elmentem.-Mondtam majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Semmi baj. Nem lett volna baj. Csak szólnod kellett volna. Az sms-t olvastam és írtam is, hogy rendben.-Mondta Carlos.
-Nem. Nincs redben. Van mellettem két olyan felnőtt aki szabályokat mond nekem és nem csak divatos ruhákat ad nekem. Nem kell kijátszaom az engedékenységeteket.-Mondtam majd felrohantam a szobámba.