2.Rész

-Apa gyere már!- Kiáltottam fel az emeletre.
-Jövök,jövök.-Sietett le Apus a lépcsőn. Bepakoltunk a kocsiba majd indultunk is.
-Apa és én hova járok majd suliba?-Kérdeztem apát kihúzva a fülhallgatót a fülemből.
-Magyarországon a Zene akadémiára.-Mondta a visszapillantó tükörbe pillantva.
-Hogy mi?-Néztem kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad! Most a reptérre megyünk ott Alexa fog várni rád és mentek Magyarországra. Én meg Párizsba csak az én repülőm előbb jön.-Mondta apa nyugodtan.
-De apa én nem megyek olyan messzire Los Angelesből.-Mondtam duzzogva.
-De igen mész.-Mondta majd leparkolt. Alexát nem volt nehéz megismerni mivel már láttam róla képeket.
-Szia. Alexa vagyok. Biztos te vagy Nastya.-Mondta Mosolyogva.
-Szia. Igen én vagyok az. Nem kell jó pofizni.-Mondtam gúnyosan.
-Nyugi Lexa csak hirtelen jött neki hogy utazik. Semmi más baja nincs.-Mondta Apa.
-Értem. Csekkoljunk aztán indulás.-Mondta Alexa majd a bőröndömet kivette apa a csomagtartóból és elindultunk csekkolni. Apa és Alexa folyamatosan beszélgettek. De nem tudom miről mert fülessel a fülembe max hangerőn hallgattam a zenét. Mire észbe kaptam apa húzta ki a fülemből a fülest.
-Nastya ide figyelj most rám.-Komolyodott el mire kivettem a másik fülemből is a fülest.-Fogadj szót Alexáéknak és ne csinálj galibát! Tanulj mert az itteni sulidba is megkapják a tanárjaid ugyanazt a jegyet amit Magyarországon kapsz! Vigyázz magadra! Jó utat.Szia-Oktatott ki és köszönt el tőlem apa.
-Rendben. Szia.-Mondtam majd elindultam a repülőre. Nem figyeltem utána senkire sem. Nem érdekelt semmi csak hallgattam a zenét hol a telefonomról hol az MP3-on. Mikor mind a kettő lemerült nem tudtam mi kezdeni így szóba elegyedtem Alexával.-Figyelj Bocsánat,hogy úgy viselkedtem csak teljesen feldühített,hogy év végére elmegyek máshova és ott zárom az évet. És azért voltam olyan amilyen. Sajnálom.-Mondtam lehajtott fejjel.
-Semmi baj. James mondta hogy csak ennyi a baj most így beletörődtem. De ha szeretnéd akkor lehetsz akár magántanuló is és levelezésben a saját sulidban tanulsz. Eltudjuk Carlossal intézni neked ha nagyon szeretnéd.-Mondta Alexa.
-Nem kell, jó ez így nekem.-Mondtam mosolyogva.
-Rendben.-Mondta Alexa. Leszállás után abba a házba mentünk amit még anyáék vettek. Hatalmas az a ház, tátott szájjal léptem be az ajtón. Majd kis leskelődés után az emeletre mentünk. Egy szép szobát kaptam. Kék volt az egész, néhol világos néhol sötét kék. Beleszerettem a szobába. Gyors kipakolás után elindultam körbe nézni. Megakadt a szemem egy ajtón kivolt rá írva: BELÉPÉS TILOS!! De nem vettem figyelembe. Megfordítottam a papírt, majd bementem. Egy fekete-fehér színben pompázó szoba tárult elém, de nem csak ez a két szín volt jelen a szobában. A fehér szőnyeg közepén piros folt volt, kicsit megkopva. Néhány kép ami kiskoromból derengett két szó jutott eszembe: Bella néni. Eszembe jutott amit anya mesélt azon a nyáron mikor még kicsi voltam.  Ahogy Bella néni Carlos miatt rohant a vesztébe. Kicsit könnyes lett a szemem, majd kimentem a szobából. Épp Carlos jött fel a lépcsőn.
-Te szemétláda!-Mondtam alig halhatóan, de valami oknál fogva meghallotta.
-Mit mondtál?-Kérdezte kedvesen.
-Szemétláda vagy. Amit tettél vele.-Mutattam az ajtóra, amit nem rég csuktam be magam után.
-Már 20 éve volt. Ne emlékeztess rá kérlek.-Mondta Carlos elkomorodva.
-Jó, bocsi. Csak én most láttam elsőnek a helyszínt és kicsit sokkolt.-Mondtam, majd hirtelen megöleltem Carlost.
-Megértem.-Mondta majd vissza ölelt.
-Amúgy Nastya vagyok, de elég a Nat.-Mondtam mosolyogva.
-Én Carlos vagyok, de elég néha-néha Los.-Mosolygott Ő is.
-Mikor lesz első sulis napom?-Kérdeztem kíváncsian.
-Holnap.-Mondta Carlos.
-Ne. Pedig még könyveim sincsenek.-Mondtam kicsit szomorúan.
-De megvannak. Tegnap megvettem neked a könyveket.-Mondta Los.
-Ez remek! Csak én tudtam meg ma, hogy ide jövök? Mindenki más tudta?-Kérdeztem fellátva.
-Ezek szerint igen.-Mondta Carlos.
-Értem, na mindegy. A szobámba leszek.-Mondtam,majd bementem a szobámba és felmértem az ablak és a föld közötti magasságot. Rájöttem, hogy hogyha tűsarkúba ugrok le nem éli meg a bokám a csavargást.De észre vettem az eresz csatornán lemászva megéli a bokám a reggelt. Így készülődni kezdtem. Tűsarkúmat ledoptam a földre szegénykém nem a legolcsóbb volt. Nemrég kaptam apától,mert szeret. Ezzel nem pont a szeretetét nyilványítja ki, de nem bántam. Imádom azt a cipőt. Na de vissza a jelenbe és irány az éjszaka.