25.rész.

*Bella szemszöge*

-Jól kifárasztottad szegényt.-Mondtam mosolyogva.
-Hát igen.-Mondta majd helyet foglalt a kanapén.
-És megtetted?-Kérdezte Carlos.
-Igen.-Mondta Logan.
-Miről maradtam le?-Kérdeztem.
-Ja ígéret gyűrű.-Mondta Los.
-Értem.-Válaszoltam.
-És amúgy veletek mizu?-Kérdezte Logan.
-Mintha nem tudnád.-Vágtam vállba.
-Hát sok mindent nem mondtok el.-Mondta egy perverz mosollyal az arcán.
-Arról nem is kell tudnod.-Mondtam.
-Akkor már volt?-Kérdezte.
-Mondom nem kell róla tudnod.-Emeltem egy kicsit a hangerőn.
-Akkor már volt.-Jelentette ki.
-Hülye vagy.-Mondtam mosolyogva.
-Mondj olyat amit nem tudok.-Mondta ő is mosolyogva.
-Barom.-Mondtam halkan.
-Az nem vagyok.-Mondta.
-Jaj akadj le rólam.-Mondtam dühösen.
-Mi a baj?-Kérdezte.
-Szerinted?-Dühödtem be végleg.
-Bella. Mond el mi bánt.-Kérlelt.
-Lakat a számon.-Mondtam majd átfáradtam a konyhába és valami kaját kerestem. De végül egy szendvicset kezdtem készíteni.
-Na mond el mi bánt.-Kérlelt tovább. A cérna itt pattant már nem tudom hanyadjára el és a kés ami a kezembe volt hirtelen a falból állt kifelé.

-Mond hogy nem talált el.-Néztem az ellőttem hajoló Logan-t.
-Nem. Nem talált el.-Mondta majd felegyenesedett.
-Istenem. Én annyira sajnálom. Nem akartam eldobni csak feldühödtem de azt se tudom hogy min.-Mondtam félig sírva.
-Jól van. Semmi baj.-Mondta mosolyogva majd megölelt.
-Jó de én úgy sajnálom.-Kértem újból bocsánatot.
-Megbocsájtok.-Mondta majd kiszedte a falból a kést.-Legközelebb én csinálok neked szendvicset.-Mondta majd elrakta a kést a fiúkba.
-Van egy kis lyuk a falba.-Mutattam az említett helyre nevetve.
-Hát igen. Egy kés lyukat hagy.-Mondta ó is nevetve. Majd fogta a fehér ragasztó szalagot majd eltüntette a lyukat.-Ez a mi titkunk marad és még szerencse hogy fehér a fal.-Mondta.
-Szerencse.-Ismételtem el egy szót.
-Mi a szerencse?-Kérdezte Carlos.
-Az hogy nem csináltam szenyát.-Mondtam.
-Szenya?-Kérdezte.
-Igen. Elő van készítve minden.-Mutattam a konyha pultra.
-Oké.-Mondta majd megcsinálta és megette a szendvicsemet vagyis csak a képzeletbeli szendvicsemet mivel a kés hajigálásom elszúrta az egészet.
-Én megyek aludni. Ez a nap túl sok volt nekem.-Mondtam majd felmentem és beledőltem az ágyba.
$Álom világ$
-Anya?-Kérdeztem.
-Igen.-Válaszolt.
-Miért vagy itt?-Kérdeztem újból.
-Mert szükséged van rám.-Mondta.
-Mi van? Szükségem? Rád?-Kérdeztem egymás után.
-Igen.-Mondta röviden.
-Nem. Egy ilyen nőszemélyre nincs szükségem. Máris túl léptél apán. Hagyj békén.Köszönöm.-Mondtam majd anya képzeletbeli képe kezdett halványodni.
$Valóság$
*Carlos szemszöge*
-Anya.................anya.....................anya.................-Kiabált álmában Bella.
-Bell ébredj. Bella. ébredj.-Keltegettem.
-Fent vagyok.-Riadt fel hirtelen.
-Minden rendben?-Kérdeztem a félig síró lányt.De nem mondott semmit csak megölelt.
-Miért vagyok ennyire szerencsétlen?-Kérdezte sírás közben.
-Nem vagy szerencsétlen.-Mondtam majd viszonoztam az ölelését.
-Akkor miért történik ez velem?-Kérdezett ismét.
-Nem tudom.-Mondtam.
-Látod. Szerencsétlen vagyok.-Mondta majd felállt és a fürdő felé vette az irányt majd becsukta az ajtót.
*Bella szemszöge*
Sírva az ajtónak támaszkodva csúsztam le ülésbe. 
//Na tessék kezdődik. Egy átok az egész családom. Itt ülök bezárkózva a fürdőbe a helyett hogy aludnék. Köszönöm Amy.//  Gondolkodtam még egy kicsit majd a mosdó kagylóhoz battyogtam és megmostam az arcom. És mivel összetörtem a tükröt az ott maradt darabban néztem meg magam. Majd kinyitottam az ajtót és Logan-nal és Liz-zel találtam szembe magam.
-Sziasztok.-Köszöntem.-Mizu?
-Szia. Miért vagy ilyen?-Kérdezte Liz.
-Amy miatt.-Mondtam.
-Ki az az Amy?-Kérdezte Logan.
-Anyukám.-Mondtam.
-Aha. És most úgymond kísért téged?-Kérdezte Liz.
-Igen. Álmomba is itt volt. A szerencsémet is elvette.-Mondtam.
-Akkor nézzük szerencsétlen vagy-e tényleg.-Mondta Logan majd megfogta a kezem és kihúzott az udvarra.
-Miért vagyunk itt?-Kérdeztem.
-Nézz az égre.-Mondta.
-De miért?-Kérdeztem.
-Figyelj.-Mondta majd az eget kezdtem nézni. Hát igen semmi értelme nem volt. Vagyis csak úgy gondoltam.-Egy hullócsillag.-Szólaltam meg. // Bárcsak minden a régi lenne//.
-Kívántál?-Kérdezte Logan.
-Igen. És remélem teljesülni fog.-Mondtam majd bementünk.