27.rész

Hiába próbáltam másra gondolni, folyton ugyan az játszódott le a fejemben. Ahogy az osztálytársaimra nézek és ahogy Ők néznek rám gyűlölködő tekintettel. Sírva fakadtam, megint. Nem tudtam mi tévő legyek. Könnyeimtől alig látva elindultam az ajtóm felé, majd le a nappaliba.
Miután sikeresen leértem a nappaliba könnyeim mögül kirajzolódott egy alak. Nem láttam ki volt az, az egyik fotelben ült. Megtöröltem a szemem, hogy lássak. Hirtelen azt vettem észre, hogy a nappaliban ülő alak megölel. Oliver. Az illata miatt nehéznek tűnő megnyugvásom eljött. Kihúzta a fülemből a fülhallgatót.
-Nastya....-Kezdett volna bele mondandójába,de félbe szakítottam.
-Kérlek ne mondj semmit csak üljünk le és legyünk egymásnak.-Mondtam, majd ölbe vett és leültünk az egyik fotelbe. Kis idő elteltével Alexa jött le a lépcsőn.
-Úgy látom most már kicsit jobban vagy Nastya. Holnaptól magántanuló leszel. Az igazgatóval beszéltem még délután miután haza hoztalak.-Mondta leülve a fotel mellett található kanapéra.
Nem válaszoltam rá, minél előbb elakartam felejteni az osztályt és az iskolát.
-Jobb ha elmentek aludni. Holnap mindenre lesz idő.- Ért a lábamhoz biztatóan majd felállt és felment az emeletre.
-Mennyünk mi is?-Suttogta Oli.
-Még egy perc kérlek.-Mondtam majd elővettem a telefonom.
-Mit csinálsz?-Kérdezte.
-Semmit.-Néztem a szemébe. Bólintott majd nyomott egy puszit a nyakamra. 
-Most már mennyünk fel.-Engedett el az öleléséből. Felkeltem öléből majd kézen fogva elindultunk fel.
-Jó éjszakát.- Nyomtam egy puszit arcára majd elengedtem a kezét.
-Nem, nem. Ma egy szobában alszunk, csak hogy biztos minden rendben legyen.-Mondta a kezem után kapva majd kinyitotta előttem a szobám ajtaját.- Alszok a kanapédon, te pedig az ágyon. Gyorsan áthozom a cuccom, te addig tusolj le és öltözz át.-Mondta azzal kiment a szobából. 
-Vissza értél már?-Kérdeztem a tusoló alól kilépve.
-Igen.-Hallottam a választ ajtócsukódás kíséretével.
-Akkor mindjárt megyek és megágyazunk neked is.-Kaptam fel egy vékony pulcsit és egy rövid alvónadrágot majd kimentem, székemre terítettem a törölközőm és Oliver felé fordultam.
-Már megoldottam.- Mosolygott rám a kanapén feküdve. Csak egy nadrág volt rajta. Alaposan végig mértem, majd elvörösödtem. 
-Vegyek fel pólót?-Nevette el magát.
-Nem kell. -Nevettem kínosan.
-Jó éjszakát Naty.
-Jó éjszakát Oli.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

-Szép reggelt.- Érkeztem le a konyhába másnap reggel.
-Neked is.-Köszönt Lexa.

-Fiúk?-Kérdeztem.
-Elmentek boltba. Kérsz reggelit?

-Nem, köszi. Csak iszom egy narancslevet.- Mosolyogtam rá. Szörnyen éhes voltam, de nem akartam enni.
-A hűtőben van hideg, de a felső polcon van szoba hőmérsékletű tudsz választani.-Mosolygott.
-Király köszi.- Mondtam elő véve egy poharat majd a polcról leemeltem az üdítőt és töltöttem a poharamba.- Vissza megyek a szobámba, kicsit rendet teszek.
-Rendben. Szóljak ha haza jönnek a fiúk?-Kérdezte utánam lépve.
-Nem kell. Oliver úgyis feljön hozzám ha úgy van.-Fordultam hátra majd felsiettem a lépcsőn. Rendet raktam közbe a narancslé is elfogyott. Kiültem az erkély mellett található ablakomba és onnan figyeltem, hogy mikor jönnek haza a fiúk. mivel Dave közel lakott hozzánk láttam ahogy az utca végén átsétál a kereszteződésen iskolatáskával a hátán. Meg akartam vele beszélni a történteket. Az összes dolgot ami velünk történt. De nem tehettem, hisz ellenem fordult, ahogy mindenki más.
-Gyönyörű modell lennél.-Hallottam Oliver hangját. 

-Mire érted ezt?-Néztem a telefonját nyomkodó srácot.
-Nézd majd meg az oldalam.-Nevetett majd az asztalon heverő telefonom jelezni kezdett majd Oli a kezembe adta.
-Mit csináltál?-Néztem a képet és az értesítéseket a kommentekről. 

,,Mine♥" - Nastya Maslow

  K.Greg/-Gyönyörű lány, vigyázz rá ;) 

  Dávid Dave N./-Ribanc :D:D:D:D

  Richard Rics./-Egy éjszakára se kéne lol
  E. Evan/- Irigyellek Oliver :3

  Dávid Dave N./-Adom Ricsi :D

  Richard Rics./- E.Evan kurva a csaj.
  Oliver S./-Megszólaltak a bunkó parasztok:D

  Oliver S./-Greg vigyázok rá ;)

  Oliver S./-Evan Köszi :) És ne hidj a két               hülyének :D

-Azt hiszem én inkább nem kommentelek semmi. Mindenki jobban jár vele.- Mondtam a telefonomat lezárva.
-Figyelj, mi tudjuk az igazat, ennyi a lényeg nem?-Lépett közelebb hozzám.
-Igen, de akkor is. Most lejáratnak az ismerőseid előtt is.-Mondtam.
-Azzal ne törődj, egyik se ismeri a másikat. Nekem előbb hisznek,mint pár kommentnek.-Puszilta meg a homlokom.
-Tudod mit nem tudok?-Kérdeztem a szemébe nézve.
-Nem, sajnos nem látok a fejedbe.- Nevetett.
-Mi van köztünk? Nem mondtuk, ki hogy együtt lennénk se semmi. Nem is úgy viselkedünk mint a barátok. Nem értem.-Néztem mélyen a szemébe. Válaszul egy érzelmekkel teli csókot kaptam tőle.
-Most már nyilván való?- Kérdezte tekintetét az enyémbe fúrva.
-Igen.- Nevettem el magam zavaromban.