-Dávid szobájában leszel ha neked úgy jó.-Mosolygott rám Évi.
-Persze, nekem tökéletes ha Dávidot nem zavarom.
-Engem nem zavarsz. Majd alszom a szobámban a kanapén.-Nyomott puszit a homlokomra.
-Ígérem holnap már nm lábatlankodom nálatok.-Néztem Dávidra mire elnevette magát.
-Babám nem vagy láb alatt. Anya mondta, hogy ide hozzunk ne Carlosékhoz.
-Babám nem vagy láb alatt. Anya mondta, hogy ide hozzunk ne Carlosékhoz.
-Fel kell hívnom Carlost.- Hagytam el a házat a telefonomat nyomkodva. Leültem a bejárati előtt található lépcsőre és már tárcsáztam is a számot.
-Szia Nastya-Köszönt a hangján hallató volt hogy mosolyog.
-Szia. Dávidéknál vagyok. Holnap vissza megyek hozzátok, ha minden igaz.-Tértem a lényegre.
-Nem szükséges. Beszéltem Évivel mikor még aludtál. Azt mondta bár meddig maradhatsz náluk.
-Szia Nastya-Köszönt a hangján hallató volt hogy mosolyog.
-Szia. Dávidéknál vagyok. Holnap vissza megyek hozzátok, ha minden igaz.-Tértem a lényegre.
-Nem szükséges. Beszéltem Évivel mikor még aludtál. Azt mondta bár meddig maradhatsz náluk.
-De nem szeretnék itt maradni. Vissza megyek hozzátok.
-Rendben, Azzal számolj, hogy ha holnap jössz segítened kell nekünk elő készülni, mert jön látogatóba Lucy és Kendall.-Annyi baj legyen. Holnap találkozunk. Jó éjszakát szia.
-Rendben, Azzal számolj, hogy ha holnap jössz segítened kell nekünk elő készülni, mert jön látogatóba Lucy és Kendall.-Annyi baj legyen. Holnap találkozunk. Jó éjszakát szia.
-Szia.-Köszöntünk el majd letette.
-Minden oké?-Ült le mellém Dave apukája Bill.
-Persze.-Mosolyogtam rá.-Csak Carlossal beszéltem meg, hogy holnap vissza megyek hozzájuk.
-Rendben. Gyere mennünk be kezd hideg lenni.-Mondta és már be is ment. Egy kis ideig még néztem magam elé utána én is bementem. Felmentem az emeletre ahol Dave szobájába vettem az irányt.
-Minden oké?-Ült le mellém Dave apukája Bill.
-Persze.-Mosolyogtam rá.-Csak Carlossal beszéltem meg, hogy holnap vissza megyek hozzájuk.
-Rendben. Gyere mennünk be kezd hideg lenni.-Mondta és már be is ment. Egy kis ideig még néztem magam elé utána én is bementem. Felmentem az emeletre ahol Dave szobájába vettem az irányt.
-Bejöhetek?-Kérdeztem benyitva az ajtón.
-Persze.-Fordult felém majd felvette a pólóját majd lefeküdt a kanapéra.
-Kényelmes egyáltalán?-Kérdeztem leülve az ágyra.
-Persze.-Mosolygott kínosan.
-Francia ágyad van akkor miért a kanapén alszol?-Nevettem.
-Mert ez így van helyén.-Fordított nekem hátat. Én is lefeküdtem majd én is hátat fordítottam neki.
-Dave, mi van most köztünk?-Kérdeztem suttogva.
-Hogy értve?- Kérdezett vissza. Közben hallottam ahogy fészkelődik.
-Tudod te jól. A kirándulásos dolog.-Ültem fel és ekkor láttam,hogy Ő az ágy szélén ül.
-Erre gondolsz?-Közelebb hajolt majd megcsókolt amibe sikeresen belemosolyogtam.
-Arra gondolok, hogy mi lesz ha én elmegyek, meg arra, hogy milyen kapcsolta van most köztünk.- Hajoltam el tőle.
-Vagy úgy. Nastya én szeretlek téged.-Mondta mire én forgattam a szemem.
-Ezt láttam azon, hogy megcsaltál.
-Persze.-Fordult felém majd felvette a pólóját majd lefeküdt a kanapéra.
-Kényelmes egyáltalán?-Kérdeztem leülve az ágyra.
-Persze.-Mosolygott kínosan.
-Francia ágyad van akkor miért a kanapén alszol?-Nevettem.
-Mert ez így van helyén.-Fordított nekem hátat. Én is lefeküdtem majd én is hátat fordítottam neki.
-Dave, mi van most köztünk?-Kérdeztem suttogva.
-Hogy értve?- Kérdezett vissza. Közben hallottam ahogy fészkelődik.
-Tudod te jól. A kirándulásos dolog.-Ültem fel és ekkor láttam,hogy Ő az ágy szélén ül.
-Erre gondolsz?-Közelebb hajolt majd megcsókolt amibe sikeresen belemosolyogtam.
-Arra gondolok, hogy mi lesz ha én elmegyek, meg arra, hogy milyen kapcsolta van most köztünk.- Hajoltam el tőle.
-Vagy úgy. Nastya én szeretlek téged.-Mondta mire én forgattam a szemem.
-Ezt láttam azon, hogy megcsaltál.
-Azt hittem elmentél.
-Előtte jöttünk össze és azok a sérülések nem számítottak neked?-Emeltem a hangszínemen.
-Csssss anyáék alszanak.-Fogta be a szám a kezével.
-Ennyit tudsz mondani? Ezek szerint igazam van.
-Nem, nincs igazad. Szerettelek és még mindig szeretlek.
-Szédíts mást.- Mondtam azzal vissza feküdtem és hátat fordítottam neki. Mire Ő hozzám bújva hátulról átölelt.
-Jó éjszakát.-Suttogta a fülembe de én nem tudtam aludni valami ébren tartott. Mikor bebizonyosodott, hogy Dávid 100%-ig alszik kibújtam az öleléséből és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Lilinek írtam sms-t, hogy sürgősen találkoznunk kell amint ráér. Válaszként egy hívást kaptam.
-Nastya, hol vagy? Oda megyek. Miért ilyen fontos? Úristen mennyi kérdés van még a fejembe az üzeneted miatt.-Csapott a közepébe barátném miközben én öltözni kezdtem.
-Nyugi, Dávidéknál vagyok. Elindulok veled szembe, merről jössz?-Suttogtam, hogy ne ébresszem fel az álomszuszékot. Felöltöztem utcai ruhába majd kisurrantam az ajtókon. Futólépésben indultam el Liliék háza felé. Rohanó alakot láttam magam felé aki amint hozzám ért a nyakamba ugrott.
-Mi a baj?-Kérdezte Lil miután elengedett.
-Dávidéknál voltam és előjött minden, Azt mondta, hogy szeret de amit leművelt eddig azzal pont az ellenkezőjét bizonyította. Játszik velem és még elmenekülni sem tudok mert LA-be se tudok menni apa miatt. Lili én kikészültem teljesen.-Sírtam el magam a végére. Nem szólt semmit csak újra átölelt. Csöndben álltunk az út szélén egymást ölelve.
-Nastya!-Hallottam egy kiáltást a távolból.
-Ki az?- Kérdeztem Lilit aki rá láthatott az alakra.
-Talán Dave. Mennyünk?- Engedett el.
-Hozzátok?
-Hova máshova vagy talán vissza akarsz menni hozzájuk?
-Ott vannak a cuccaim.
-Nastya!-Hallottam megint a kiáltást és mellé a gyors lépteket nem is léptek voltak az illető futott. Mikor oda ért hozzánk szorosan átölelt hátulról.
-Dave engedj el.- Fojtottam vissza a sírást bár a hangom elcsuklott.
-Felriadtam arra, hogy nem vagy mellettem.- Suttogta a fülembe. Szembe fordultam vele így látta ahogy könnyek hagyják el a szemem.
-Előtte jöttünk össze és azok a sérülések nem számítottak neked?-Emeltem a hangszínemen.
-Csssss anyáék alszanak.-Fogta be a szám a kezével.
-Ennyit tudsz mondani? Ezek szerint igazam van.
-Nem, nincs igazad. Szerettelek és még mindig szeretlek.
-Szédíts mást.- Mondtam azzal vissza feküdtem és hátat fordítottam neki. Mire Ő hozzám bújva hátulról átölelt.
-Jó éjszakát.-Suttogta a fülembe de én nem tudtam aludni valami ébren tartott. Mikor bebizonyosodott, hogy Dávid 100%-ig alszik kibújtam az öleléséből és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Lilinek írtam sms-t, hogy sürgősen találkoznunk kell amint ráér. Válaszként egy hívást kaptam.
-Nastya, hol vagy? Oda megyek. Miért ilyen fontos? Úristen mennyi kérdés van még a fejembe az üzeneted miatt.-Csapott a közepébe barátném miközben én öltözni kezdtem.
-Nyugi, Dávidéknál vagyok. Elindulok veled szembe, merről jössz?-Suttogtam, hogy ne ébresszem fel az álomszuszékot. Felöltöztem utcai ruhába majd kisurrantam az ajtókon. Futólépésben indultam el Liliék háza felé. Rohanó alakot láttam magam felé aki amint hozzám ért a nyakamba ugrott.
-Mi a baj?-Kérdezte Lil miután elengedett.
-Dávidéknál voltam és előjött minden, Azt mondta, hogy szeret de amit leművelt eddig azzal pont az ellenkezőjét bizonyította. Játszik velem és még elmenekülni sem tudok mert LA-be se tudok menni apa miatt. Lili én kikészültem teljesen.-Sírtam el magam a végére. Nem szólt semmit csak újra átölelt. Csöndben álltunk az út szélén egymást ölelve.
-Nastya!-Hallottam egy kiáltást a távolból.
-Ki az?- Kérdeztem Lilit aki rá láthatott az alakra.
-Talán Dave. Mennyünk?- Engedett el.
-Hozzátok?
-Hova máshova vagy talán vissza akarsz menni hozzájuk?
-Ott vannak a cuccaim.
-Nastya!-Hallottam megint a kiáltást és mellé a gyors lépteket nem is léptek voltak az illető futott. Mikor oda ért hozzánk szorosan átölelt hátulról.
-Dave engedj el.- Fojtottam vissza a sírást bár a hangom elcsuklott.
-Felriadtam arra, hogy nem vagy mellettem.- Suttogta a fülembe. Szembe fordultam vele így látta ahogy könnyek hagyják el a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése