-Apa, mennyünk haza.-Mondtam megölelve őt.
-Szálljatok be és indulunk is.-Mosolygott rám.
-Úgy értem haza, Los Angelesbe.-Ültem be a kocsiba.
-Ahogy gondolod.-Indultunk el Carlosékhoz.
***
Lexa az ajtóban várt minket mosolyogva.
-Szia.-Mente el mellette bambán.-Szia. Mi baj?-Kérdezte elkomolyodva.
-Semmi.-Mondtam majd a szobámba mentem pakolni. Tudtam, hogy megsértődnek majd páran de ki kell innen szakadnom. Miközben pakoltam apa jött be a szobába.
-Holnap délben megy a gép.-Nézegette a telefonját.
-Előbb nincs gép?-Fordultam kettőt a szobában.
-Miért, nem szeretnél elköszönni a többiektől?-Nézett rám furcsán.
-Nem. Múltkor is rosszul sült el az egész.-Csuktam be a bőröndömet.
-Már megvettem a jegyeket. Legalább kitudod aludni magad az út során.-Hagyta el a szobámat mosolyogva.
-Apci, Loren is jön velünk?-Kiáltottam utána.
-Igen, mert ez volt a feltétele,hogy ide jöhetett.-Szólt vissza.
-Szia Nat. Bejöhetek?-Kérdezte Loren kopogás után.
-Szia. Persze gyere.-Mosolyogtam rá.
-Miért döntöttél így? Miért akarsz minden áron haza menni?-Ült az ágyam szélére kíváncsian.
-Mert mondtam apának, hogy a kirándulás után haza megyünk és ha nem megyek haza nem szalagavatózhatok az osztályommal.-Zártam be a bőröndöm.
-De hát már ez az osztályod.-Nézett rám könyörgően.
-Nem ez nem az osztályom. Ez csak egy kiruccanás volt.-Ültem le mellé.
-Hogy lehetett csak egy kiruccanás ha több dolog történt veled itt, mint otthon?-Kérdezte ingerülten.
-Nem is tudod mennyi minden történt velem otthon. Fogadd el haza megyünk és tovább éljük normális életünket.-Idegesítettem fel magam. Loren nem szólt semmit csak fel állt és kiviharzott a szobából. Majd hallani lehetett ahogy becsapódik a szemben lévő szoba ajtaja. A székemről levettem a bőrdzsekimet, kulcsra zártam a szobám ajtaját majd lementem a lépcsőn.
-Majd jövök!-Kiáltottam el magam majd elindultam egy esti sétára a nyugis utcákon. Lehalkított telefonnal a zsebemben indultam el a már-már üres utcán. Csend volt körülöttem csak néha lehetett hallani egy-egy autót ahogy leparkolnak vele vagy elindulnak. A telefonom rezegni kezdett a zsebembe.
-Háló?-Vettem fel a képernyőre sem nézve.
-Szia.-Hallottam egy rég nem hallott hangot a vonal másik végéről.
-Mit akarsz John?-Ejtettem ki hosszú idő után ex barátom nevét.
-Csak gondoltam össze futhatnánk valamikor.-Mondta.
-Na mi van? Lana nem elég jó neked? Túlságosan is a magad fajta?-Kérdeztem lesütött szemmel.
-Ő csak egy kaland volt. Én szeretlek téged és kellesz nekem.-Mondta de szavaiból üvöltött a hazugság.
-Tudod 2 hónapja még ittam ezeket a csöpögéseidet de már megváltoztam. Más lettem és nem akarom a régi életem van barátom és boldog vagyok. Nemsoká haza utazok és végleg lezárom az eddigi életem.
-Figyelj, hiába jössz vissza 2 hét és szalagavató te pedig nem ballagsz el mert egy szar vagy kicsi lány.-Mondta kárörvendően.
-Képzeld nem érdekel. Semmi sem érdekel ami veled történik, menny vissza szépen a Lanácskád és éljetek boldog hazugságban. Megérdemlitek egymást és engem felejts el.-Szakítottam meg a hívást. Mivel hajnali 4 felé ballagott komótosan az óra így elindultam Carlosékhoz, hogy ne legyen semmi baj belőle. 10-15 perc séta múlva már a szobámba tartottam fáradtan. Apa az ágyon ülve várt rám.
-Hányszor csináltad ezt otthon?-Kérdezte higgadtan.
-Mit?-Kérdeztem vissza.
-Hányszor szöktél el otthonról egy szó nélkül?-Emelte fel a hangját.
-Akárhányszor csak tehettem és akárhányszor csak nem figyeltél rá. Óó várjunk csak az mindig is így volt anya halála után.- Tekertem felfelé a hangerőmön én is.
-Nastya Maslow így nem beszélhetsz apáddal. Hogy merészeled felemelni a hangod?-Kiabált velem. Már megint kezdi.
-James hagyd abba kérlek.-Nyitott be Alexa a szobámba.
-Te csak ne avatkozz bele.-Kiáltott rá Lexa azonnal kihátrált a szobából.
-Miért csinálod ezt?- Kérdeztem könnyekkel a szemembe.
-Hogy tehetted ezt velem?-Kiabált még mindig.
-Nem is figyeltél rám, nem vetted észre,hogy majdnem kicsaptak a suliból. Észre se vetted, hogy tanulni nem volt időm a munka mellett ezért egyesek hadával fejeztem be a heteimet. Egy szülőin sem voltál 2 éven keresztül. A munkád mellett és anya halála mellet teljesen elfelejtkeztél arról, hogy van egy hús és vér lányod aki csak egy normális családot akar de nem mert egy híres énekes vagy és ráadásul leszarsz mióta anya meghalt.- Emeltem ismételten a hangszintemen de a válasz csak egy hatalmas pofon volt. Kitört belőlem a sírás, térdeim összerogytak, rázkódó vállal rogytam a földre. Nem néztem apára a pofon után megszégyenülve ültem ott és arcom fogva a föld felé szegeztem fejem. Ennek hallatára az ajtóm kicsapódott valaki apát vitte ki a szobából valaki pedig engem segített fel és fektetett az ágyamra. Egy újabb alak jelent meg a szobámba a könnyektől homályos folt volt minden. Mivel nem hagytam abba a sírást hideg vizes borogatást kaptam a homokomra, a tarkómra és a szemeimre. Sokkolt az egész eseménysor. Nem tudom mikor aludtam el de álmomban nem egyszer ismétlődött meg újra és újra minden mozdulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése