2.évad/2.rész

Gondolat menetemet és a pakolást egy kopogás zavarta meg.
-Gyere.-Kiáltottam.
-Szia. Valaki keres téged. Azt mondta fontos.-Mondta Lu.
-A nevét nem tudod?-Kérdeztem.
-Elena.-Mondta majd lementem hozzá.
-Szia. Mi a baj? Miért vagy itt? Honnan tudtad hogy itt vagyok?-Zúdítottam rá a kérdéseket.
-Nyugi.Nyugi.Nyugi. Először is búcsúzni jöttem. Anya nemrég hívott hogy apa nagyon beteg lett és a halálán van. Úgy hogy haza repülök nem tudom mikor jövök vissza.-Mondta könnyezve majd megölelt.-Vigyázz magadra és próbálj meg kibékülni a többiekkel.-Mondta sírva.
-Most én mondom. Nyugi.Nyugi.Nyugi. Sajnálom ezt az egészet. És megpróbálok minnél előbb. És részvétem ezért az egészért.-Mondtam majd én is könnyezni kezdtem.
-Jobb ha megyek. Nem szeretnélek feltartani. Ég veled.-Mondta Elena.
-Nem. Nem ég veled. Viszlát. Látjuk még egymást ígérem.-Mondtam majd nagy nehezen elengettük egymást és ő elment egy barátnőm ellenem fordult a másik elmegy. Nem teljesen de egyedül maradtam.-Felmegyek a szobámba.-Mondtam lehajtott fejjel a lépcsőn felfele ballagva.
*Elena szemszöge*
Hogy mennyire volt jó az hogy hazudtam Bellának azt nem tudom. Az igazságot még a többiek se tudják. Csak én és Kendall. Szakított velem és egyikünk se akarja látni a másikat. És így én megyek haza. A hazugság részben igaz volt. Apum beteg és ez a haza költözést megerősítette bennem. Nem jövök vissza többet.
*Bella szemszöge*
-Csajszi minden rendben?-Jött be Lu a szobámba.
-Háth nem annyira. Egyedül maradtam. A szerelmemet elveszítettem. Elena elment lehet hogy soha többé nem látom. Liz a másik bqarátom lehet hogy egy életre megutált. És a srácok meg látni nem akarnak mivel kidoptak. Nem maradt senkim.-Mondtam majd sírni kezdtem.
-Tudom nem rég óta ismerjük egymást. De én itt vagyok neked Bella. Rám számíthatsz.-Mondta Lucy majd megöleltük egymást.
-Köszönöm hogy segítesz nekem.-Mondtam szipogva.
-Semmiség.-Mondta mosolyogva.
-Azt hiszem most megyek beszélni a többiekkel.-Mondtam.
-Ilyenkor? Hajnali 1 óra.-Mutatott Lu az órára.
-Igen. Beszélnem kell a srácokkal bármi áron is.-Mondtam.
-Majd holnap beszélsz velük. Már késő van. lehet hogy már alszanak.-Tartott vissza Lucy.
-Nem. Én beszélek velük.-Ellenkezdtem tovább.
-Jó. De akkor én is megyek veled.-Mondta majd felkaptuk a kabátjainkat és mentünk a többiekhez. Lucy ment előre. Kopogott majd Logan nyitott neki ajtót. Egyedül ment be mivel ezt beszéltük meg. Majd felhívtam ő pedig felvette de nem rakta le a kamu beszélgetésünk után csak zsebre rakta így hallottam mindent amit mondtak.
-Miért jöttél és ki is vagy pontosan?-Kérdezte Logan.
-Itt lakom tőletek két házra. És Lucy Ston vagyok.-Mondta Lu.
-Én Liz. Ő Jo, És a fiúk. Logan,James,Carlos,Kendall -Mondta Lizi.
-Igen a fiúkat ismerem. A Big Time Rush kedvenc bandám.-Mondta Lu.
-Te meg az én kedvencem vagy.-Mondta Kendall. WTF?!?! Ráhajt. És Elenával mi lesz?? Oké. Ezt meg kell neki mondanom.Majd tovább hallgattam a beszélgetést.Majd mikor már nem bírtam tovább az ajtóhoz menet közben letettem a telefont épp kopogni akartam mikor rám nyitottták az ajtót. Vagyis Lu jött ki.
-Azt hiszem lebuktam.-Mondtam Loganre és Lizre nézve.
-De le ám.-Bólogatott James a háttérből.
-Értettem.-Mondtam majd hátat fordítottam. Lucy jött mellettem. Mikor vissza néztem már Carlos is az ajtónál állt és lenézően bólogatott mindenki. Teljesen össze omlottam.Nem tudtam mit tegyek ezek után. Lu-hoz érve felmentem a szobámba majd kifakattam.

-Mi a baj?-Jött be Lu.
-Tudhattam volna hogy nem bocsájtanak meg nekem.-Mondtam sírva.
-Nyugodj meg. Meg fognak békélni. Nem lesz semmi baj.-Mondta majd megölelt.-Most pedig ne sírj. csajos estét tartunk.-Mondta mosolyogva.
-Rendben.-Töröltem meg a szemem majd én is mosolyt varázsoltam az arcomra.